1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Vadkerty Katalin: A belső telepítések Csehszlovákiában a második világháborút követő években

szlovákosítás. Az Érsekújvári járásban gépgyártást, a Párkányi járásban műtrágyagyártást, a Komáromi járásban a textilipart és a konzervgyártást vélték a leggazdaságosabbnak, de számoltak az építőanyag-gyártással is.5

A korabeli hivatalos meghatározás szerint kolonista lehetett minden 18. életévét betöltött csehszlovák állampolgár, aki önállóan tudott földet művelni, gazdálkodni. A jelentkezők közül a kisparasztokat választották ki, s elutasították a 10 katasztrális holdnyinál nagyobb szántók, illetve 15 kataszt- rális holdnál nagyobb gazdaságok tulajdonosait.

A kommunisták első csoportját az 1919-es földreformot követően betelepítettek - zömmel morva és cseh földművesek - alkották, akik 1939 őszén elhagyták az országot. A csehszlovák kormány a háború után visszatérésre ösztönözte őket, ellentétben a Szlovák Nemzeti Tanács és a Szlovák Telepítési Hivatal terveivel, melyek szlovák tulajdonba akarták adni ezeket a többségében kifizetett gazdaságokat. A kolonisták jogait és lehetőségeit állandóan módosították, s a hozzájuk való viszonyulásban szinte kitapintható a szlovák hatóságok csehellenessége. Ennek dacára sokan visszatértek, de egy részük a szocializálást követően újra áttért a jobb megélhetést biztosító cseh országrészekbe.6

A belső telepítésben kiemelt csoportot képeztek a partizánok. Érdekeiket a Honvédelmi Minisztérium mellett létesített szervezetük és Szlovákiában még a Szlovák Partizánok Szövetsége is képviselte. A csoport jellemzője a szervezettség és a bajba jutottnak vélt bajtársaik megsegítése volt. Kivétele- zettségüket külsőségekben is demonstrálták, s még békeidőben is fegyvert, az első esztendőben egyenruhát viseltek. így járták a magyar falvakat, s a kor alaphangulatának megfelelően teljes erőbevetéssel fordultak a csehszlovákiai magyarok ellen.

Betelepítésük két szakaszra osztható. Az első 1945 nyarától 1948 tavaszáig tartott, s ekkor a partizánok még „osztoztak" a civil kérelmezőkkel. A kommunista hatalomátvételt követően, 1948 nyarán kidolgozott úgynevezett „rövid távú" telepítési terv már csak a nemzeti ellenállás tagjaival számolt.

A partizánok a magyarlakta járásokat „saját betelepítési területüknek" tekintették, s 1945-ös kiáltványukban a szovjet hadsereg megérkezése előtt Magyar- országhoz tartozó területet is a szlovák partizánharcok szerves részeként tüntet5 SNA, SZNT-EH, 1945. május 25-ei jegyzőkönyv, 935. fasc. 1946-1948, jegyzőkönyvek. Uo. Belügyi Megbízotti Hivatal (a továbbiakban: BMH) - titkos, 105:80/50-1948-titk. Uo. SZKP KB, Főtitkár, Titkárság, GT, 2194-515/11. Archív ministerstva Zahranicních vecí Praha (Külügyminisztériumi Levéltár, Prága; a továbbiakban: AMZ), Kabinet-főtitkár, 58:T-1023/2-2815/1948. Felmerült a bauxit kitermelésének lehetősége is, mert feltételezték, hogy a Duna alatt a dunántúli lelőhelyek a Csallóköz alá is áthúzódnak.

6 SÚA Praha, BM-B 1389, 2. fasc. SNA, BMH-Titk. 2162/47-Titk. Uo. Szlovák Telepítési Hivatal (a továbbiakban: SZTH) - III. osztály, 21347/III—45. Uo. FMH-B, 157:1643/47. Uo. Megbízottak Testületé Elnöki Hivatala (a továbbiakban: MTEH), 46.1949. augusztus 8-ai ülés jegyzőkönyve.

98