1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Vadkerty Katalin: A belső telepítések Csehszlovákiában a második világháborút követő években

tátják az 1938. november 2. után beköltözőiteket, a második szakaszban a háborús bűnösöket, ám a többi magyarhoz - figyelmeztetett Husák - „azért mert magyar nemzetiségűek, de a lelkiismeretüket nem terheli nemzetellenes, illetve politikai bűntény, nem nyúlhatunk, de nem is akarunk". Ellenpontként felvázolt „egy nagyszerű lehetőséget": a lakosságcserét.2

A hatmillió német és a megközelítően hatszázezer magyar kitelepítése, vagyonuk átadása és üzemeltetésük biztosítása igényes adminisztrációs feladat volt. A népmozgást a Prágában székelő Központi Kitelepítési Bizottság irányította. Tagjai között volt a Belügyi Megbízotti Hivatal és a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal képviselője. A cseh és a szlovák tagok kezdetben nehezen találták meg a közös hangot, különösen azt követően, hogy a potsdami konferencia után a szlovák küldöttek a magyarok csehországi szétszórását javasolták. A tervet a cseh hivatalnokok elutasították, nem hagyták jóvá „az új, idegen elemek betelepítését az országba". Véleményüket a szlovák földművelésügyi megbízott is támogatta, s kiemelte, hogy „a magyarok nemzetközi megítélése eltér a németekétől".3

A csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény megkötését követően (1946. február 27.) a Központi Kitelepítési Bizottság cseh és szlovák tagjainak célkitűzése egyre jobban eltávolodott egymástól. A Szlovák Telepítési Hivatal elnöke szerint a cseh fél „nem értette meg a szlovákok törekvéseit", és fékezi a munkájukat. 1946 decemberében a bizottság átszervezését javasolta. 1947. január 10-ei ülésén a kormány a belső telepítés és a reemigráció irányításával a Központi Kitelepítési Bizottságot és a Belügyminisztériumot bízta meg, s megszervezte az új Főtitkárságot. Ide kooptálták a földművelésügyi megbízottat, s így háromra emelkedett benne a szlovákok száma. Újból kimondták, hogy ha a Központi Kitelepítési Bizottság elnöke cseh, akkor az alelnöke szlovák lesz, illetve fordítva.

A szlovák politikai vezetés továbbra is elégedetlen volt, annak ellenére, hogy a köztársasági elnök 27/1945-ös dekrétuma értelmében még 1945. október 3-án együttműködési szerződést kötöttek a belső telepítésben érdekelt hivatalok. Szlovákiában a Szlovák Telepítési Hivatal „a belső telepítés nemzeti jellegét", a mezőgazdaság üzemképességét biztosító szerződést írt alá a Földművelésügyi Megbízotti Hivatallal. Az aláíró tisztviselők „a belső telepítés következetes megvalósítása érdekében kategorizálták" a nem szláv lakosságot. Az a) csoportba sorolták a Csehszlovák Köztársaság ellenségeit, a köztársaság szétverésében aktívan részes személyeket; a b) csoportba kerültek „az imperialista, elnyomó tulajdonságokkal rendelkezők" akkor is, ha

2 SNA, a Szlovák Nemzeti Tanács jegyzőkönyvei, 1945. május 25. Uo., FMH-B, 116:856/45.

3 Státní ústfední archív Praha (Állami Központi Levéltár, Prága; a továbbiakban: SUA Praha), Belügyminisztérium - Bizalmas iratok (a továbbiakban: BM-B), 1383., 1720:13. fase., B 1383-4/12.; B 1383-24/1-641/2.

96