1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Popély Árpád: A lakosságcsere területi szempontjai és etnikai következményei

Az 1961-es és 1970-es népszámlálás községsoros adataiból tehát azt a következtetést vonhatjuk le, hogy amíg a telepítések az érintett községek etnikai arculatát gyakran gyökeresen átalakították, addig a reszlovakizáció - noha többszörösen nagyobb tömegeket érintett, mint a telepítések - legfeljebb a nyelvhatáron, a magyar nyelvszigeteken, a szórványmagyarság, illetve a 18. században szlovákokkal betelepített, ám időközben visszamagyaro- sodott községek kétnyelvű lakossága körében járt tartós következményekkel. Az etnikai arányok módosulása azonban véleményünk szerint e településeken is inkább a felsorolt tényezőknek tudható be, semmint a reszlovaki- zációnak, mivel a zárt magyar etnikai terület magyarságának túlnyomó többsége, még ha annak idején teljes egészében reszlovakizált is, az első adandó alkalommal statisztikailag is visszatért magyar nemzetiségéhez.

A lakosságcsere és az azzal párhuzamosan zajló belső telepítés ugyanakkor oly nagy mértékben alakította át a magyar nyelvterület etnikai összetételét, amelyhez fogható népesség-átrendeződésre a török háborúkat követő 18. századi migráció óta nem volt példa. Egy-két, a telepítések által kevésbé érintett régió (a Csallóköz nagy része, Párkány térsége, Gömör délnyugati része, Rozsnyó és Szepsi környéke, a Bodrogköz és az Ung-vidék) kivételével vegyes lakosságúvá vált a korábban még meglehetősen homogén magyar etnikai terület szinte valamennyi községe. A ki- és betelepítések által leginkább érintett régiókban (elsősorban a Garam mentén, a Léva és Zselíz közötti térségben) pedig gyakorlatilag meg is szűnt a két évszázada ugyan folyamatosan dél felé nyomuló, de azért a 20. század közepéig jellegzetesen kirajzolódó nyelvhatár is.

93