1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Bevezető
BEVEZETŐ A történelemről és annak eseményeiről alkotott felfogás Kelet-Közép-Euró- pában a nemzeti önismeret, önkép meghatározó részévé vált az elmúlt két évszázad során. A nemzeti lét alapját képező identitást az önálló nemzeti történetírások erősítették meg, melyeket sokszor jellemzett a nemzeti mitológia „sorskérdéseinek" kanonizált megjelenítése, az eltérő koncepciók merev elvetése, a nemzetek közötti történeti érintkezések negatív annotációja. A Kárpát-medence népei leginkább egymáshoz viszonyítva határozzák meg önképüket. A nemzeti történetírások mára csaknem kivétel nélkül jelentős forrásanyagot tártak fel, feldolgozások és összegzések tömegét alkották meg. Az adatok, elméletek és megállapítások kölcsönös átvétele azonban csak korlátozott módon és mértékben történt meg, s gyakorta csak a saját elméletek alátámasztását szolgálta, torzított formában. 1918 előtt a magyarok és a szlovákok lakta területek szerves és természetes szimbiózisban éltek egymással, a történelmi ismeretek is többnyire egy tudományos rendszerben hasznosultak, még ha időnként polemikus módon is. A világháború után azonban mindkét ország történetírása külön úton járt. Csak a legutóbbi évtized változásai vetették fel azt az igényt, hogy a felhalmozott ismeretek összegződjenek, illetőleg az eltérő vélemények meghatározott együttműködési keretekben ütközzenek, s jussanak el a szintézisig. A folyamatnak még csak az elején járunk, ebből adódóan elmondható, hogy a magyar és szlovák történetírás tematikailag és szemléletmódjában nagymértékben a nemzeti identitáskeresés által meghatározott, a két ország történészei - kevés kivétellel - sokszor még azonos korok és témák megközelítésében is eltérő álláspontot képviselnek; az ismeretek átadásának, szintézisbe hozásának alig van rendszeres módja, lehetősége; a kelleténél kevesebb az érdemi vita, megbeszélés, illetve az arra való törekvés, hogy a történetírások szemlélete, az adott témák megközelítése és értékelése közelítsen egymáshoz. Különösen érzékelhető ez a probléma az ún. „neuralgikus történeti pontok" esetében, amelyek leginkább összefüggenek a két nemzet identitásával vagy/és szorosan érintkeznek a napi politikával; mindkét oldalon jelentős azon „történelmi" nézetek hatása és közvélemény-formáló ereje, amelyek szélsőséges vagy tudománytalan megállapításokkal a szlovák vagy a magyar szupremáciát kívánják megalapozni. 7
