1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Előzmények és következmények - Popély Árpád: A lakosságcsere területi szempontjai és etnikai következményei
A csehszlovák kormány nevében Vladimír dementis külügyi államtitkár 1945. július 3-án jegyzékben kérte fel a három országot, hogy közelgő értekezletükön tűzzék napirendre a német és magyar kisebbség kitelepítésének kérdését. A jegyzék szerint a kitelepítés 2-2,5 millió németet és kb. 400 ezer magyart érintene. A magyarokkal kapcsolatban egyúttal kilátásba helyezte, hogy egy részük kitelepítése esetleg lakosságcsere formájában is megvalósulhatna, hiszen Magyarországról állítólag 345 ezer szlovák kíván áttelepülni Szlovákiába.15 Az 1945. augusztus 2-án véget ért konferencia azonban csupán részben tett eleget a csehszlovák igényeknek. A Potsdamban elfogadott záródokumentum csak a német kisebbség kitelepítéséről rendelkezett, a magyar lakosság egyoldalú kitelepítéséhez Csehszlovákia nem kapta meg a nagyhatalmi jóváhagyást. A potsdami határozatot a csehszlovák kormány mégis megpróbálta úgy értelmezni, mintha a kitelepítés a magyarokra is vonatkozna. Maga Jan Masaryk csehszlovák külügyminiszter, aki 1945. augusztus 3-án ismertette kormányával a konferencia határozatait, jelentette ki a kormány ülésén, hogy bár „a potsdami konferencia kizárólag a németkérdéssel foglalkozott, azért az a tény, hogy a magyarok kitelepítéséről nem történt említés, nem jelenti azt, hogy azt nem lehetne végrehajtani".16 Vladimír dementis külügyi államtitkár már két héttel a potsdami értekezlet befejezése után, 1945. augusztus 16-án újabb jegyzékkel fordult a nagyhatalmakhoz, amelyben a németek kitelepítésére vonatkozó potsdami határozatra hivatkozva kifejtette kormánya azon véleményét, hogy a nagyhatalmak feltételezhetően egyetértenek majd a csehszlovákiai magyar és a magyarországi szlovák lakosság cseréjével, egyúttal kérte, hogy a lakosság- csere lebonyolítására a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságot (SZEB) hatalmazzák fel.17 Magyarország kezdetben határozottan elutasította mind az egyoldalú kitelepítés, mind a kényszerű lakosságcsere lehetőségét. A csehszlovák, illetve szlovák hatóságok ezért 1945 őszén azzal a nem titkolt szándékkal kezdték meg a magyar lakosság országon belüli széttelepítését, vagyis csehországi deportálását, hogy rákényszerítsék Magyarországot legalább a lakosságcsere elfogadására.18 A magyar kormány - miután azt tapasztalta, hogy a nagyhatalmak vonakodnak közbelépni a magyar kisebbség jogfosztásának és deportálásának leállítása érdekében, s megállapodást sürgetnek a lakosságcseréről, a csehszlovák hatóságok pedig máris hozzáláttak a szlovákiai ma15 A jegyzéket közli: Foreign Relations... i. m. I., 646-647. p. 16 Karel Jech - Karel Kaplan (k vydání pripr.): Dekrety prezidenta republiky 1940- 1945. Dokumenty. Brno, 1995, 384. p. 17 Foreign Relations... i. m. II., 1269-1270. p. (Magyarországot az 1945. január 20-án aláírt magyar fegyverszüneti egyezmény helyezte a szovjet vezetésű Szövetséges Ellenőrző Bizottság felügyelete alá.) 18 Az 1945 őszi deportálásokra lásd VADKERTY 1996, i. m., 11-16. p. 72
