1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Előzmények és következmények - Popély Árpád: A lakosságcsere területi szempontjai és etnikai következményei
gyarság országon belüli széttelepítéséhez - végül mégis rákényszerült a tárgyalások felvételére. A lakosságcsere-egyezményt a csehszlovák fél által diktált feltételek többségének elfogadásával volt kénytelen aláírni, amelyek közül a legsérelmesebb az volt, hogy Csehszlovákia kapjon szabad kezet az áttelepítendő magyarok kiválasztásában.19 A csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény aláírására - két prágai tárgyalási fordulót követően - 1946. február 27-én került sor Budapesten. A Vladimír dementis csehszlovák külügyi államtitkár és Gyöngyösi János magyar külügyminiszter által aláírt egyezmény I. cikkelye kimondta a magyarországi szlovákok önkéntes áttelepülési lehetőségét. II. cikkelye ráadásul lehetővé tette, hogy a csehszlovák kormány az áttelepítéssel kapcsolatos munkák végrehajtása céljából különbizottságot küldhessen Magyarországra, amely bizottság a III. cikkely alapján jogot szerzett arra is, hogy a magyarországi szlovákok között széles körű toborzást folytasson az áttelepülésre való jelentkezésük érdekében. A szlovákiai magyarság kitelepítését az egyezmény V. cikkelye szabályozta, amely felhatalmazta a csehszlovák kormányt arra, hogy annyi, a 33/1945. számú elnöki alkotmánydekrétum alapján csehszlovák állampolgárságától megfosztott magyar nemzetiségű személyt telepíthessen át Magyarországra, amennyi magyarországi szlovák önként jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre. A VI. cikkely lehetővé tette az áttelepülők számára, hogy minden ingóságukat magukkal vihessék, a VII. cikkely értelmében viszont ingatlan vagyonuk átszáll arra az államra, amelyet elhagynak. Hátrahagyott ingatlanukért, kivéve az ingatlanok 50 hektárt meghaladó részét, kártérítést kapnak. Magyarországnak az egyezmény VIII. cikkelyében ezen túlmenően kötelezettséget kellett vállalnia arra, hogy a paritásos népcserén túlmenően átveszi azokat a magyarokat is, akik az SZNT népbíráskodásról szóló 33/1945. számú rendelete 1-4. §-aiban, valamint 5. §-ában megjelölt bűncselekményeket követték el,20 azzal a megszorítással, hogy ez utóbbiak száma nem haladhatja meg az ezret. A VIII. cikkely egyúttal azt is leszögezte, hogy az 1-4. § alapján áttelepítendő magyarok nem részesülnek a VI. és VII. cikkelyben foglalt kedvezményekben, vagyis nem kapnak lehetőséget vagyonuk elszállítására, s hátrahagyott vagyonukért kártérítésre sem jogosultak.21 19 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MÓL), XIX-J-1-a, Külügyminisztérium (a továbbiakban: KÜM), Béke-előkészítő Osztály, 42. d. A prágai tárgyalások ki nem javított jegyzőkönyve; 43. d. A második prágai tárgyalások jegyzőkönyvei. 20 Az SZNT 1945. május 15-én kelt, 33/1945. számú rendeletének 1-4. §-a a fasiszta megszállók, a hazai árulók, a kollaboránsok és a szlovák nemzeti felkelés árulóinak, az 5. § a fasiszta rendszer bűnöseinek felelősségre vonásáról és megbüntetéséről rendelkezett. (Sbierka nariadení Slovenskej národnej rady. Roéník 1945, éiastka 6., 42-46. p.) Az 1-4. § alapján áttelepítésre kijelölteket a későbbiek során úgynevezett nagy háborús bűnösöknek, az 5. § alapján kijelölteket kis háborús bűnösöknek nevezték. 21 Sbírka zákonű a narízení republiky Ceskoslovcnské. Roéník 1946, éástka 60., 1027-1035. p. 73
