1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Popély Árpád: A lakosságcsere területi szempontjai és etnikai következményei

nosságának fenntartása céljából a helyén maradhatna. A kitelepítendő magyarok egy hétre elegendő élelmet, ruhákat, könnyű szerszámokat, a kitelepítésükhöz szükséges fogatokat és egy fejőstehenet vihetnének magukkal. Szlovákia ily módon megszabadulna a magyar lakosság 70%-ától, vagyis mintegy 400 ezer személytől, kitelepítésüknek pedig az az előnye is meglenne, hogy az általuk hátrahagyott, illetve tőlük elkobzott vagyon révén a csehszlovák állam négymilliárd korona nyereségre tenne szert. Srobár nem zárta ki ugyan a kitelepítettek kárpótlását, azonban ennek költségeit szerinte már a magyar államnak kellene viselnie.12

Srobár tervezetével megközelítőleg egy időben fogalmazta meg és terjesztette az SZNT elé a csehszlovák-magyar határ Csehszlovákia javára történő módosításával és a magyar lakosság kitelepítésével kapcsolatos elképzeléseit Pavel Horváth, aki a szlovák állam idején az Állami Statisztikai Hivatal elnöke, a háború után pedig a hivatal osztályvezetője volt, s aktívan közreműködött a lakosságcsere és a reszlovakizáció lebonyolításában is. Horváth 1945 áprilisában, még Kassán kidolgozott tervezetében geopolitikai, gazdasági és etnográfiai érvekre hivatkozva 135 település és 226 049 hektárnyi terület Csehszlovákiához csatolásának szükségességét fogalmazta meg az Ipoly mentén, Aggtelek vidékén és Kassától délkeletre. Számításai szerint Csehszlovákia magyar lakosságának száma ezáltal ugyan 705 ezerre emelkedne, közülük azonban 390 ezret ki lehetne cserélni a hazatelepítendő 230 ezer magyarországi, valamint a 160 ezer romániai, jugoszláviai és ausztriai szlovákért. A maradék 315 ezerből háborús bűnösként egyoldalúan további 150 ezret lehetne áttelepíteni Magyarországra, miáltal a Szlovákiában maradó magyarok létszáma 165 ezerre csökkenne.13

Az SZNT, valamint a szlovák pártok és politikusok által megfogalmazottakkal összhangban a trianoni Magyarország területéről beköltözőitek kitoloncolása 1945 májusában és júniusában néhány hét alatt megtörtént,14 az őshonos magyar lakosság kitelepítésének ügye azonban nagyhatalmi jóváhagyás hiányában még nyitott kérdés maradt. A csehszlovák kormány ennek ellenére bizakodó volt, s az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió 1945. július 17-én összeülő potsdami konferenciája előtt újból megpróbálta megszerezni jóváhagyásukat nemcsak a német, hanem a magyar kisebbség kitelepítéséhez is.

12 Srobár tervezetét közli: SuTAJ i. m., 181-183. p.; VADKERTY Katalin: A deportálások. A szlovákiai magyarok csehországi kényszerközmunkája 1945-1948 között. Pozsony, 1996,151-153. p.

13 SNA, SZNT EH, 283. d. Návrhy na revíziu a novú územnú úpravu éeskoslovens- ko-mad'arskych hraníc a na repatriovanie Slovákov z Mad'arska, Juhoslávie, Ru- munska a Rakúska vymenou za mad'arské obyvatel'stvo zo Slovenska.

14 Csehszlovák adatok szerint 1945. július 1-jéig 31 780 magyar volt így kénytelen elhagyni Szlovákia területét. (Vö. Jozef JABLONICKY: Slovensko na prelome. Bratislava, 1965, 398. p.)

71