1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Előzmények és következmények - Popély Árpád: A lakosságcsere területi szempontjai és etnikai következményei
sősorban a lakosságcsere politikai hátterének, diplomáciatörténetének és lebonyolításának feldolgozására összpontosított. Munkámban ezért mindenekelőtt az eddig kevésbé vagy egyáltalán nem kutatott csehszlovák, illetve szlovák kitelepítési tervekről, a Szlovákiából kitelepítendő magyarok számára, a kitelepíteni tervezett régiókra és településekre vonatkozó elképzelésekről, végül pedig a népcsere mérlegéről és etnikai következményeiről nyújtok áttekintést. A lakosságcsere-egyezmény aláírásához vezető út Az Edvard Beneá vezette londoni csehszlovák emigráció már 1941-ben arra a meggyőződésre jutott, hogy a háború után felújítandó Csehszlovákiából - az esetleges újabb határmódosítások megakadályozása érdekében - a német és magyar lakosságot ki kell telepíteni, az országhatárokat pedig etnikai határokká kell változtatni. 1941 februárjában megfogalmazott tervezetében BeneS ezt még német és magyar vonatkozásban is bizonyos határkiigazítással, s a határkiigazítások után hátramaradó kisebbségi lakosság kölcsönös kicserélésével képzelte el.2 Beneá tervei azonban a háború előrehaladtával, Németország háborús vereségének egyre valószínűbbé válásával radikali- zálódtak, s a határmódosítással kombinált részleges népcserére vonatkozó elképzeléseket idővel a német és magyar kisebbség területi engedmények nélküli, teljes kitelepítésének szándéka váltotta fel. A 3,5 milliós német kisebbség háború utáni kitelepítéséhez Benes már 1942-43 folyamán megkapta a szövetséges nagyhatalmak, vagyis az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió elvi hozzájárulását. A felvidéki magyarság kitelepítésének gondolatával csupán ezt követően, a Sztálinnal és Molotovval folytatott 1943. decemberi moszkvai tárgyalásain állt elő nyilvánosan. Jóllehet a december 12-én aláírt csehszlovák-szovjet szerződés nem tartalmazott utalást sem a német, sem a magyar kisebbség háború utáni kitelepítésére, a tárgyalásokról készült jegyzőkönyv tanúsága szerint a szovjet vezetés egyetértett Benes elképzeléseivel, aki szerint a magyarok kitelepítését esetleg a magyarországi szlovákokért való kicserélésükkel, vagyis egyfajta lakosságcserével is összeköthetnék.3 A kitelepítésekhez való hozzájárulásra a londoni csehszlovák emigráns kormány hivatalosan 1944. november 23-án kérte fel az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kormányát. A 26 pontból álló, s elsősorban a németek 2 Szarka László: A kollektív bűnösség elve a szlovákiai magyar kisebbséget sújtó jogszabályokban 1944 és 1949 között. In: SZARKA László (szerk.): Jogfosztó jogszabályok Csehszlovákiában 1944-1949. Elnöki dekrétumok, törvények, rendeletek, szerződések. Komárom, 2005,13. p. 3 Vö. Gulyás László (ford, és s. a. r.): Az 1943. decemberi Benes-Sztálin-Molotov megbeszélések dokumentumai. Szeged, 1993. 67
