1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Előzmények és következmények - Gulyás László: A szlovák–magyar lakosságcsere második világháború alatti diplomáciatörténeti előzményei, különös tekintettel Eduard Beneš tevékenységére
angolok már megértették, hogy nem lehet visszatérni az 1938-as helyzethez... Maga Churchill mondta: Támogatni fogjuk a kitelepítést. Eden is kategorikusan kijelentette előttem. A brit nagykövet átadott nekem egy személyes jegyzéket, amelyben kijelenti, hogy támogatják a lehető legnagyobb számú német kitelepítését Csehszlovákiából." így indokolta a kitelepítés szükségességét: „Mivel a csehszlovákiai németek kezdték a háborút, nekik kell a legnagyobb felelősséget és büntetést viselniük." Majd konkrét számmal is előállt: „Körülbelül 2 800 000 német van az országunkban. Ha mindannyiukat sikerül kitelepíteni, akkor jó, ha nem, akkor legalább kétmilliót."36 Benes azt is közölte szovjet tárgyalópartnereivel, hogy a magyarokat szintúgy ki akarja telepíteni, vagy kicserélni a magyarországi szlovákokra. Molotov elsősorban arra volt kíváncsi, hogy a nyugati szövetségesek milyen álláspontot képviselnek a kitelepítések kérdésében. Erre Bene§ azt válaszolta, hogy az angolok és az amerikaiak a tervezet alapkérdéseit ismerik, és elvileg nem mondtak ellent. Meg kell jegyeznünk, hogy Benes állítása csak részben fedi a valóságot, mivel a nyugatiak elvileg valóban hozzájárultak a németek kitelepítéséhez, viszont a magyarok kitelepítését elutasították. Beneá Sztálin és Molotov mellett tárgyalásokat folytatott a moszkvai csehszlovák kommunista emigráció vezetőivel is, melyek során Gottwald, Kopecky, Slánsky és Sverma volt a tárgyalópartnere.37 Benes hat hosszú beszélgetést folytatott a csehszlovák kommunista vezetőkkel,38 ahol felmerült a magyar és a német kisebbség kitelepítésének kérdése is. A Gottwald vezette kommunisták a magyar kisebbség kitelepítésének kérdésében árnyaltabb álláspontot képviseltek, mint Beneá. A londoni emigráció feje minden kisebbségit meg akart büntetni, míg a moszkvai csehszlovák kommunista a csehszlovákiai kommunista hatalomátvétel után emigrációba kényszerült. Emig- rációs évei alatt kimentett iratait rendezgette, de 1964-ben bekövetkezett haláláig nem fejezte be a munkát. Hátrahagyott iratai a New-York-i Columbia Egyetem Orosz és Kelet-Európai Történelmi és Kulturális Levéltárába kerültek. Egy cseh származású amerikai történész, Vojtech Mastny, a zömmel cseh nyelvű jegyzőkönyveket angolra fordította, és 1972-ben The Benes-Stalin-Molotov conversation in December 1943 címmel a Jahrbücher für Geschichte Osteuropas című nyugatnémet lapban, illetve a The American Historical Review-ban publikálta. Ezen jegyzőkönyvek magyar nyelvű fordítását lásd Gulyás László: Az 1943. decemberi Benes-Sztálin-Molotov megbeszélések dokumentumai. Documenta Historica XI., Szeged, 1993. 36 Uo. 19-21. p. 37 A CSKP második világháború alatti történetével kimerítően foglalkozik Paul E. ZlNNER: Communist Strategy and Tactics in Czechoslovakia, 1918-1948. New York- London, 1963, 71-183. p. 38 A Beneá-Gottwald tárgyalásokról szóló feldolgozások közül lásd András Károly i. m., II. rész, 446-449. p.; Zbyenék Zeman - Antonin KLIMA: The life of Edvard Benes. Oxford, 1997,187-190. p.; Karel KAPLAN: Csehszlovákia igazi arca 1945-1948. Pozsony, 19-20. p.; Edward TÁBORSKY: President Edvard Benes between East and West. 170-175. p. 57
