1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Előzmények és következmények - Gulyás László: A szlovák–magyar lakosságcsere második világháború alatti diplomáciatörténeti előzményei, különös tekintettel Eduard Beneš tevékenységére
emigráció a kisebbségi lakosság tömeges kitelepítésének differenciáltabb végrehajtását szorgalmazta, annak „demokratikus erőit" - értsd a kommunista németeket és magyarokat - nem kívánta kitelepíteni.39 A csehszlovák kommunisták álláspontjában majd csak a következő év során következik be változás, 1944 májusától ugyanis sokkal radikálisabb hangot ütnek meg a magyarkérdésben. 1944. május 11-én Gottwald a moszkvai rádióban elhangzott beszédében már így nyilatkozott: „... nincs messze az a pillanat, amikor megkezdődik hazánk megtisztítása a német és magyar áruló szeméttől."40 Gottwaldék álláspontjának megváltozása mögött valószínűleg az húzódik meg, hogy a szovjet kormány 1944 áprilisában elfogadta a magyar kisebbség kitelepítésének tervét.41 Újabb fordulatok, 1944-1945 Mint láthattuk, 1943 végére a nagyhatalmak - Anglia, az USA és a Szovjetunió - hozzájárultak a csehszlovákiai németek kitelepítéséhez, míg a magyarok kitelepítésének gondolatát csak a Szovjetunió támogatta. A kitelepítés lebonyolításáról, a kitelepítendő lakosság számáról még nem voltak konkrét elképzeléseik, Benes e kérdésben azonban váratlan segítséget kapott - a lengyel ügyből kifolyólag - magától Churchilltől. A teheráni konferencián (1943. november 28. - december 1.) a Szövetségesek megállapodtak abban, hogy a Szovjetunió nyugati határa az úgynevezett Curzon-vonal, míg Lengyelország új nyugati határa az Odera-Neisse vonal lesz. Azaz Lengyelországot „nyugatra tolták", a keleten elvesztett területekért nyugaton adtak kárpótlást.42 Lengyelország 1937-es határai között is jelentős német kisebbség élt, de a Teheránban felmerült Odera-Neisse vonal még tovább növelte volna ezek számát43 Ezért Churchill 1944. február 20- án kelt, Sztálinhoz intézett üzenetében egyértelműen azt szorgalmazta, hogy egész Lengyelországból telepítsék ki a németeket.44 Hasonlóképpen foglalt állást Roosevelt elnök a Mikolajczykhoz írt 1944. november 17-ei levelében, amelyben támogatta a németek Lengyelországból való kitelepítését.45 39 Gottwaldék mérsékeltebb álláspontjáról lásd Kaplan i. m., 19. p.; Janics i. m., 83-84. p. 40 Gottwald szavait idézi JANICS i. m., 85. p. 41 Uo. 42 A teheráni konferencia lengyel vonatkozásairól lásd Andrzej PACZKOWSKI: Fél évszázad Lengyelország történetéből 1939-1989. Budapest, 74-79. p. 43 A két világháború közötti Lengyelország etnikai adatairól lásd Joseph ROTHSCHILD: Lengyelország története a két világháború között. Studium Füzetek 1., Szeged, 1995. 44 A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányfőinek üzenetváltása 1941-1945. Budapest-Uzsgorod, 1981, 233. p. 45 R. Sülé Andrea: A közép- és kelet-európai német kisebbség kitelepítése a második világháború után. Medvetánc, 1988/4.-1989/1. szám, 108. p. 58
