1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Gulyás László: A szlovák–magyar lakosságcsere második világháború alatti diplomáciatörténeti előzményei, különös tekintettel Eduard Beneš tevékenységére

és törődjenek azokkal, akiket támadó és hadi célokra használtak fel."30 A fenti érvek segítségével Benes megpróbálta rávenni a Szövetségeseket, hogy járuljanak hozzá a magyar kisebbség kitelepítéséhez. Roosevelttel folytatott tárgyalásain - 1943 júniusában - ebben a kérdésben azonban nem járt sikerrel. Az USA elnöke egyetértett azzal, hogy a háború után a csehszlovákiai németek számát a minimálisra kell leszorítani, de a magyarok kitelepítését elutasította.

Romsics Ignác kutatásaiból tudjuk, hogy a Roosevelt által életre hívott úgynevezett Advisory Committee - mely gyakorlatilag az USA béke-előkészítő bizottsága volt - Területi Albizottsága az 1930-as csehszlovákiai nép- számlálás adatai alapján tíz határ menti (ezen belül hat csallóközi, három közép-szlovákiai és egy kelet-szlovákiai) körzetben mutatott ki abszolút magyar többséget, s az etnikai korrektség és méltányosság jegyében javasolta, hogy ezek a területek tartozzanak Magyarországhoz.31 Az amerikai szakértők által kidolgozott minimális javaslat értelmében Magyarországhoz 7 ezer km2-nyi terület került volna 484 ezer lakossal (ebből 64%-nyi magyar), a maximális javaslat értelmében pedig 11 ezer km2-nyi terület 854 ezer lakossal (ebből 59%-nyi magyar).32 Tehát amikor sor került Roosevelt és BeneS találkozójára, az USA elnöke még kisebb szlovák-magyar határmódosításokban gondolkodott, és ez húzódott meg a Benes-féle, magyarokra vonatkozó kitelepítési javaslat elutasítása mögött.

Az ősz folyamán Benes megpróbálta elérni az angolok hozzájárulását a magyarok kitelepítéséhez. 1943 októberében jelezte Nicholsnak, hogy a kétmillió német mellett - ezek kitelepítéséhez az angol kormány már korábban elvi hozzájárulását adta - négyszázezer magyart is ki kíván telepíteni Csehszlovákiából. De az angolok - hasonlóan az amerikai állásponthoz - nem támogatták a magyarok kitelepítését.33

A német és a magyar kisebbség Csehszlovákiából történő kitelepítésének követelésével BeneS 1943 decemberében, moszkvai tárgyalásai során is előállt34 A német kisebbségek kitelepítéséről és az ezzel kapcsolatos angol álláspontról az alábbiak szerint tájékoztatta szovjet tárgyalópartnereit:35 „... Az

30 Ripka előadását idézi JANICS i. m., 78. p.

31 Az USA külügyminisztériumának 1942 és 1944 között kidolgozott terveit és javaslatait publikálta Romsics Ignác: Amerikai béketervek a háború utáni Magyarországról. Gödöllő, 1992.

32 Romsics i. m., 31-32., 90-117. p, továbbá 2. térkép.

33 JANICS i. m., 77. p.

34 A BeneS moszkvai tárgyalásairól szóló feldolgozások közül lásd még ANDRÁS Károly: Benes Moszkvában. I. rész: Új Látóhatár, 1985. június, 137-167. p.; II. rész: Új Látóhatár, 1985. december, 425-453. p.; GULYÁS László: A csehszlovák-magyar lakosságcsere moszkvai előjátéka. Kapu, 1993/8-9. szám.

35 Benesnek a szovjet vezetőkkel folytatott tárgyalásain mindvégig jelen volt kancelláriájának főnöke, Smutny, aki az elhangzottakról feljegyzéseket készített. Smutny

56