1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Előzmények és következmények - Gulyás László: A szlovák–magyar lakosságcsere második világháború alatti diplomáciatörténeti előzményei, különös tekintettel Eduard Beneš tevékenységére
vent-ils emigrer" címmel, melyben a szerzők a franciaországi csehszlovák emigráns csoportok között terjedő kitelepítési tervek ellen foglaltak állást.23 A hivatalos szintre emelés 1941 májusa folyamán történt meg, amikor Hubert Ripka - az Ideiglenes Csehszlovák Kormány külügyi államtitkára - egy kitelepítést szorgalmazó írást tett közé a Czechoslovak című emigráns lapban.24 Ezzel összecseng Janics Kálmán véleménye, mely szerint 1941 tavaszán a londoni csehszlovák emigráns kormány tagjai már egymás között nyíltan beszéltek, illetve vitatkoztak a németek kitelepítéséről.25 Természetesen Beneá lépéseket tett abba az irányba, hogy a Hitler-ellenes koalíció nagyhatalmainak beleegyezését elnyerje a kitelepítésekhez. Elsőként az angol partnereikkel tudatták ilyen irányú terveiket a München an- nullálásáról szóló tárgyalások közben (1942. június-július). 1942. szeptember 21-én Peter Nichols - 1941-től a londoni emigráns kormány mellé kirendelt brit nagykövet - közölte Beneásel, hogy Nagy-Britannia kormánya jóváhagyta a németek kitelepítését Csehszlovákiából.26 Anglia hozzájárulásának megszerzése után Benes a Szovjetunió igenjéért kezdett el dolgozni. 1943 tavaszán Bogomolov londoni nagykövettel többször tárgyalt erről a kérdésről.27 A szovjet diplomata 1943. június 5-én közölte Hubert Ripka külügyi államtitkárral, hogy a Szovjetunió egyetért a németek kitelepítésével. Ripka ezt másnap táviratban tudatta az éppen Washingtonban tárgyaló Beneásel, aki a távirat tartalmát rögtön Roosevelttel is ismertette.28 A magyar kisebbség kitelepítésének kérdése és a nagyhatalmak BeneS megpróbálta a németek kitelepítésének kérdését következetesen összekapcsolni a magyar kisebbség kitelepítésével. Az 1943-as év második felében BeneS elkezdte hangsúlyozni, hogy mindkét kisebbség kollektíván bűnös a müncheni egyezményben, illetve az Első Köztársaság szétverésében.29 1943 novemberében Hubert Ripka Oxfordban tartott egy előadást, melyben így érvelt: „... Németország és Magyarország a nemzeti kisebbségeket ötödik hadoszlopként használta fel, hogy szétzúzza azt az államot, amelyben ezek a kisebbségek éltek... ezért igazán jogos az a kívánság, amely Németországot és Magyarországot arra akarja kényszeríteni, hogy fogadják be nemzettársaikat 23 A kézirat egyetlen fennmaradt példányát a stuttgarti Seliger-Archívban őrzik, itt találta meg Kasza Péter. 24 Kasza i. m., 44. p. 25 Janics i. m., 65. p. 26 Uo. 73. p. 27 Memoirs... i. m., 222. p. 28 Uo. 29 Janics i. m., 75. p. 55
