1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Gulyás László: A szlovák–magyar lakosságcsere második világháború alatti diplomáciatörténeti előzményei, különös tekintettel Eduard Beneš tevékenységére

Békejobb vagy bosszú?

Az emigráns Benes rendszeresen használta a „Csehszlovákia újjászületése" szófordulatot, de az alatt mindig a München előtti Csehszlovákiát értette. Csakhogy az eredeti határok helyreállítása értelemszerűen Csehszlovákia összes etnikai konfliktusát újratermelte volna. így BeneS előtt az a probléma állt, hogy hogyan lehet elkerülni a nemzetiségi viszályok újratermelődését az újjászülető köztársaságban. Logikai szempontból ezt a problémát alapvetően két módon lehet megoldani. Az egyik lehetséges megoldás: a nemzeti kisebbségek számára széles körű nemzetiségi jogok garantálásával biztosítani ezek állam iránti lojalitását. A másik lehetséges megoldás: az államot „valamilyen módon" (erőszakos asszimiláció és/vagy kitelepítés) homogénebbé tenni. Nem tudjuk pontosan rekonstruálni, hogy Benes hogyan viszonyult a fenti két megoldáshoz. Emigrációja alatt elhangzott beszédeiben - elsősorban rádióbeszédeiben - és leveleiben a legkeményebb fenyegetéseket váltogatta a demokratikus ígéretekkel.4 Az első konkrét fenyegetést az 1938 novemberében Raáínnak írt levelében találhatjuk: „Természetesen senkinek se bocsátjuk meg az árulását, a tőlünk elvett jogokat és területeket sohasem adjuk fel."5 ígéreteire pedig jó példa 1940. július 24-ei rádióbeszéde, amelyben így fogalmazott: „Ünnepélyesen kihirdetem ezeket a politikai és jogi alapelveinket, és hangsúlyozom, hogy számunkra itt mindegyik érvényes államunk és nemzetünk minden állampolgárára, csehekre, szlovákokra, németekre és kárpátukránokra, és többiekre nálunk otthon."6 Benesnek a békejobb és a bosszú gondolata közötti ingadozását a katonai-politikai konstelláció változásaival magyarázhatjuk. Annak illusztrálására, hogy a csehszlovák emigráció napi politikai gyakorlatában hogyan is nézett ki ez az „ingadozás", tekintsük át Benes szudétanémet emigrációval Szemben folytatott politikáját!7

1939 és 1945 között Londonban létezett egy szudétanémet emigráció.8 Ez Csehszlovákia 1939. márciusi megszűnése után jött létre, főképpen a műkö4 BeneSnek a második emigráció alatt különböző helyeken - főképpen a rádióban - elhangzott nyilatkozatait és leveleit lásd Edvard BENEé: Sest let exilu a druhá svetová válka. Ráci, projevy a dokumenty zr. 1938-1945. Praha, 1946.

5 BeneS i. m., 31. p.

6 Idézi JANICS i. m., 85. p.

7 BeneS álláspontjainak változását a szudétanémet kérdésben Detlef Brandes dolgozta fel habilitációs dolgozatában. Detlef BRANDES: Grossbritannien und seine osteuropäischen Allierten. Die polnische, tschechoslowakische und jugoslawische Exilregierung im Londoner Exil 1939-1943. München, 1988.

8 Kasza Péter (szerk.): A szudétanémet kérdés a második világháborúban. Edvard Benes és Wenzel Jaksch levelezése 1939-1943. Documenta Historica XLV., Szeged, 2000. A londoni szudétanémet emigráció történetről uő uo.: Az emigráció küzdelmei (bevezető tanulmány).

51