1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Gulyás László: A szlovák–magyar lakosságcsere második világháború alatti diplomáciatörténeti előzményei, különös tekintettel Eduard Beneš tevékenységére

dését felfüggesztő Szudétanémet Szociáldemokrata Párt azon tagjaiból, akik Lengyelországon át Nyugatra (Svédországba, Norvégiába és Angliába) emigráltak. 1939 tavaszán Svédországban működött legfontosabb központjuk Ernst Paul irányításával, de az emigráció vezetése fokozatosan a Wenzel Jaksch9 - a Szudétanémet Szociáldemokrata Párt (DSAP) korábbi vezetője - irányítása alatt álló londoni csoport kezébe ment át. Mivel Benes 1939 júliusa után, amikor visszatért az USA-ból, Londonból irányította a csehszlovák emigrációt, az első kapcsolatfelvételre már 1939. augusztus 3-án sor kerülhetett.10 11 Benes és Jaksch közel négy órán keresztül tanácskoztak. Benes kifejtette partnerének, hogy amint a körülmények lehetővé teszik, a jogi kontinuitás alapján egy emigráns csehszlovák kormányt kíván felállítani. Jaksch jelezte Benesnek, hogy amennyiben létrejön egy csehszlovák emigráns kormány, úgy abban igényt tartanak a szudétanémet emigráció képviseletére, továbbá hogy a München előtti úgynevezett Negyedik Terv alapján11 képzelik el a szudétanémetek és a csehszlovákok együttélését az újjászülető Csehszlovákiában. Befejezésképpen megállapodtak abban, hogy a kölcsönös lojalitás alapján folytatják az eszmecserét.

1939 és 1942 között Benes legfőbb célja a müncheni szerződés érvénytelenítése, a kontinuitás elvének elfogadtatása és Csehszlovákia eredeti határainak helyreállítása volt. Ezen céljai eléréséhez nem nélkülözhette a szudétanémetek támogatását, azaz a két emigráció ekkor még kölcsönösen egymásra volt utalva. Benesnek akkori legfontosabb szövetségese, Anglia előtt demonstrálnia kellett, hogy az újjászülető Csehszlovákiában nem lesznek etnikai problémák, mert a csehszlovák politikusok már most megegyeznek a korábban legtöbb problémát okozó szudétanémet kisebbség demokratikus erőivel. Jaksch hajlandó volt támogatni a München revíziójára irányuló be- nesi politikát, de támogatása fejében a német kisebbség háború utáni helyzetének javítására vonatkozó garanciákat akart elérni.12

A szudétanémet emigráció az úgynevezett holmhursti deklarációban - 1940. március 11. - konkrétan is megfogalmazta ezzel kapcsolatos álláspontját. Ezek szerint: hajlandóak a cseh néppel közösen létrehozni egy államalakulatot, azaz támogatják München revízióját, cserébe széles körű autonómiát kérnek egy föderatív alapon átszervezett Csehszlovákián belül.13

9 Wenzel Jaksch emigráció alatt keletkezett levelezését kiadták: Friedrich von PRINZ (szerk.): Wenzel Jaksch - Edvard Benes briefe und Dokumente aus dem Londoner Exil 1939-1943. Köln, 1973.

10 Az első Beneä-Jaksch találkozóról Jaksch levélben számolt be elvtársainak. A levelet közli Prinz i. m., 1. dokumentum, 80-82. p.

11 A „Negyedik Tervről" lásd Gulyás 2005 i. m.

12 Kasza i. m., 10-14. p.

13 Az úgynevezett holmhursti deklaráció teljes szövegét közli Prinz i. m., 3. dokumentum, 83-90. p.

52