1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

„Vonatok Északnak És Délnek" - Angyal Béla: Gúta a lakosságcsere éveiben, 1945–1949

már szülőföldjüknek tekintik azt az alföldi tájat, melyet szüleik, nagyszüleik inkább tartottak száműzetésük helyének, semmint otthonuknak.43

Az erkölcsi károk, melyek ezek alatt az évek alatt felhalmozódtak, szinte felbecsülhetetlenek. Nemzetiségi hovatartozásuk miatt Csehszlovákiában a magyarok tízezreit fosztották meg emberi jogaiktól. Elvették vagyonukat, személyes szabadságukat, kitelepítették, közmunkára kényszerítették őket, megtiltották nyelvük használatát. A szétszakított családok évekig nem találkozhattak. Az eseményekről évtizedekig nem volt szabad beszélni.

Hivatalosan még ma sem ítélték el az akkor történteket. A jogfosztó intézkedéseket máig sem hatálytalanították. Adatközlőim közül többen kérték, nevüket ne említsem.

Gúta 1948-ban, mesterségesen megalkotott neve, Kolárovo, hivatalosan ma is érvényben van. 1991-ben a lakosság érvényes helyi népszavazáson kérte a község történelmi nevének visszaállítását, ám a hivatalos szervek ezt elutasították. A nemzetiségi települések kétnyelvű megjelölésére vonatkozó, 1994-ben hozott törvény sem hatályos itt, mivel híres szlovák személyiség nevéből alkották - igaz, hibásan.

Végezetül el kell mondani, hogy az elmúlt ötven-hatvan évben az ide települt magyarországi szlovákok és a magyar lakosság között békés volt a viszony, a kezdeti feszültségek után rendeződött a kapcsolat magyarok és szlovákok között. Ennek egyik oka bizonyára az, hogy az áttelepültek közül mindenki tudott magyarul, némelyikük még jobban is, mint szlovákul. A másik ok a közös földműves sors, a közös munka. A magyarországi szlovákok többsége igyekezett barátságosan viselkedni a gútai lakosokkal, és beilleszkedni. A fiatalok számára elfogadottá vált a vegyes házasság. Az elmúlt évtizedekben született generációk, magyarok és szlovákok egyaránt, már nem tartják számon, ki honnan települt ide. Itt születtek, és szülővárosuknak érzik Gútát.

A hatvan évvel ezelőtti események megítélésében vagy a Kolárovo név használatában már nem ilyen jó az összhang. A magyarországi áttelepültek és a szlovák iskolát végzett fiatalok egy része a „Szlovákiában szlovákul" elvet hirdetik - elsősorban a hivatalos szlovák történetírás és az iskolai történelemoktatás hibájából. Ha munkám segít megérteni az akkor történteket, oldani ezeket a feszültségeket, már nem dolgoztam hiába.

43 Fekte János (szül. 1940) Pitvaroson élő gútai áttelepült visszaemlékezése. Gyűjtötte: Angyal Béla 1996-ban.

175