1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
„Vonatok Északnak És Délnek" - Angyal Béla: Gúta a lakosságcsere éveiben, 1945–1949
Egyes községek vezetésében két okból maradtak nagy számban magyarok egészen 1946 elejéig. Az egyik a szlovák nemzetiségűek alacsony száma, a másik a szovjet csapatok jelenléte. A belügyi megbízott rendelete értelmében a déli területekről kitoloncoltak mindenkit, aki 1938. november 2-a után telepedett le. A gútai csendőrőrs vezetője június elsején küldte el azon személyek jegyzékét, akiket a fenti intézkedés érintett. A listán ötvenkét név szerepelt, családtagokkal együtt százhuszonöt fő.7 A nemkívánatos személyeket embertelen módon teherautókra rakták, és csekély kézipoggyásszal áttették a csehszlovák-magyar határon. Az ősz folyamán sok gútai férfi kapott idézőt, melyben az állt, hogy jelentkezzenek a gútai csendőrlaktanyán, hozzanak magukkal kétnapi élelmet és takarót, mivel munkára mennek. A behívottak pontos száma nem ismert, de biztosan több százan voltak. Egy korabeli dokumentumban szerepel csupán szám, ez ötszáz férfit említ.8 Közmunkára rendelésük és elszállításuk valószínűleg több csoportban történt. A csendőrlaktanyától már fegyveres katonák kísérték őket a gútai állomásra, ahonnan marhavagonokban Komáromba szállították és az Öregvárban szállásolták el az összegyülekezett embereket. Másnap a komáromi állomásra utaztak, ahol ismét vonatra szálltak. A következő nap hajnalán értek a csehországi Pardubicére. Itt a munkatáborba terelték őket, ahol már több ezer, elsősorban német fogoly sínylődött. A magyarok egy részét különböző igénylőknek adták ki. Elsősorban mezőgazdasági munkára kerültek nagygazdákhoz, vagy kisebb ipari üzemekbe osztották be őket. Nekik, azokhoz viszonyítva, akik a par- dubicei táborban maradtak, elfogadható soruk volt, hamarosan haza is szöktek kijelölt munkahelyükről. A táborban maradottak azonban megjárták a poklot, a velük való bánásmód nem sokban különbözött a német koncentrációs táborok viszonyaitól. Eleimet alig kaptak, tisztálkodásra nem volt lehetőség, hamarosan valameny- nyien megtetvesedtek, a fegyveres őrök verték őket. Romeltakarítási munkákon és ipari üzemekben dolgoztak. Aki tudott, a külső munkahelyekről elszökött, de a legtöbben a tábor orvosának segítségével szabadultak ki: a komáromi zsidó származású orvosnő általában tüdőbajt diagnosztizált, mire a gútai férfiakat elengedték a táborból.9 A hónapokig embertelen körülmények között kényszermunkát végző gútai férfiak nem kaptak bért, és kárpótlásban sem részesültek soha. Évekig 7 SOkA KN, ONV, 711/1945. adm. 8 Németh Dániel gútai komisszár levele a Pardubicei Munkavédelmi Hivatalnak. Magyar Tudományos Akadémia Kézirattára, Szalatnai-hagyaték. Fénymásolatát Vadkerty Katalintól kaptam. 9 Az átélők visszaemlékezései alapján. 160
