1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
„Vonatok Északnak És Délnek" - L. Balogh Béni: A csehszlovák–magyar lakosságcsere Komárom-Esztergom vármegyében
befejezés tragikusra sikeredett: október 29-én a bizottság egyik kocsija Pilis- maróton nekiment egy villanyoszlopnak. Verőczi Sándor erdőtanácsos súlyos agyrázkódást szenvedett, míg társa könnyebben sérült meg.104 Az első hónapokra jellemző kitelepülési hév ekkorra már réges-rég lelohadt, jelentkezésüket tömegesen vonták vissza a szlovákok.105 „... amikor az Ország olyan nehéz helyzetben volt, akkor megtagadták a magyar sorsközösséget, kívánkoztak el innen, és most, hogy a gazdasági élet stabil lett, most már ismét jó nekik magyaroknak lenni" - írta róluk elítélően a Tatai járás szociális titkára.106 A november 22-én, illetve 23-án Kesztölcről kitelepült Velmovszki Paula és Mincér Hippolit107 a megyéből utolsóként távozó szlovákok közt lehetett. Az intézményesen hazánkba telepített 12 528 felvidéki magyar család közül 335 került Komárom-Esztergom vármegyébe, a legtöbben Dorogra, Kör- nyére, Leányvárra, Oroszlányra.108 A naszályi példából kiindulva - ahol négy Szlovákiából áttelepült tanító ismét felélesztette a közösségi szellemet, regösestet tartott, régi népdalokat, néptáncokat mutatott be a falu közönségének - az Új Otthon vezércikke ezt írta: „Mindenütt az országban, ahová áttelepítettek kerültek, mint a kovász hozzák mozgásba a környéket, építeni, fejleszteni akarnak, csatornázni, villanyt bevezetni, gépesíteni, gazdasági és kulturális megmozdulásokat szervezni, megindítani a szövetkezeti értékesítést, többet és jobbat termelni. Többet tudnak és érzik, hogy többet kell produkálniok."109 Végeredményét tekintve a lakosságcsere nem érte el igazi célját, a csehszlovákiai magyarságot nem sikerült felszámolni. Menekültekkel együtt a felvidéki magyarok 12%-a került a második világháború után Magyarországra. A városokat leszámítva, a magyarság lényegében megőrizte korábbi települési területét. 104 Szabad Esztergom, 1948. november 7. los Vértesszőlősön például egy hét leforgása alatt 25 család jelentkezett vissza. KEMÖL, IV. 951. b), ad 334/1946. ikt. sz. (Főispáni helyzetjelentések, 1946. XI. 15 - 1946. XI. 30.) 11,6 KEMÖL, Tatai járás főjegyzője, szociális titkár iratai (IV. 960. f), 4/1947. ikt. sz. 107 KEMÖL, XXIV. 201., Kesztölc, szlovák áttelepítési iratok, sz. n. 108 Új Otthon, 1949. február 12. 109 Új Otthon, 1949. május 8. 157
