1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

„Vonatok Északnak És Délnek" - L. Balogh Béni: A csehszlovák–magyar lakosságcsere Komárom-Esztergom vármegyében

hónap múlva húsz felvidéki család költözött Leányvárra, „akik a régi telepesekkel szemben értékesebb polgároknak bizonyulnak".97

Nem ez az első dicséret, ami szorgalmukat és szaktudásukat érte. Általános tapasztalat volt, hogy jóformán még be sem rendezkedtek új otthonaikban, rögtön nekiláttak a mezőgazdasági munkának. 1947 szeptemberében uszori, gutori és dunaszerdahelyi gazdák érkeztek Környére. „Valamennyi el lett helyezve, rögtön munkának láttak. Hihető, hogy a község képe előnyére változik."98 Csalódást később sem okoztak: a télen megrendezett három hónapos környei mezőgazdasági tanfolyamon a résztvevők többsége felvidéki áttelepült volt, már korábban ezüstkalászos gazda. „Annál szomorúbb azonban..., hogy a hallgatóságból, illetve tanulókból mindössze három [hazai] telepes volt."99

A kulákellenes harc és a téeszesítési kampány beköszöntével, ha még volt egyáltalán, a dicséret súlypontja is áttevődött. „Az áttelepítettek Bajon utat mutatnak" - tudósított a Szimőről Bajra telepített szlovákiai magyar szegényparasztok munkájáról az Új Otthon.100 101 A szimőiek egyéni parcellák helyett egy tagban kérték és kapták meg a nekik járó földet, 336 holdon folytattak harmadfokú táblás gazdálkodást. Sorsukkal a Szabad Esztergom101 és - osztályharcos alapon - a Komárom-Esztergom vármegyei Dolgozók Lapja102 is foglalkozott.

Bárhogy is változtak a megítélés politikai szempontjai, a felvidéki telepesek iskolázottságban, munkakultúrában magasabb színvonalat képviseltek, mint a Csehszlovákiába eltávozottak. Szellemi kultúrájukat, sajátos mentalitásukat magukkal hozták, és lüktető életet, kezdeményező erőt, lendületet adtak a helyi közösségeknek. Mások viszont nehezen eresztettek gyökeret az új hazában, s az otthoni ház és föld helyett kapott új, gyakran „sváb" tulajdont nem érezték a sajátjuknak. Sokan közülük jóval később, már önként költöztek az ország középső, déli részeiről Komárom-Esztergom megyébe, hogy közelebb kerüljenek a szülőföldjükhöz, és maguk teremtsék újra az életfeltételeiket.

*

1948. december 20-án a lakosságcsere véget ért. A Szabad Esztergom november közepén adta hírül, hogy a CSÁB Esztergomban székelő kirendeltsége, „miután munkáját ezen a környéken befejezte, a hét folyamán elköltözött.. ."103 A

97 KEMÖL, Leányvár község iratai (V. 233.), Mny. 40/1947. sz.

98 KEMÖL, IV. 951. b), ad 50/1947. ikt. sz. (Főispáni helyzetjelentések, 1947. szeptember.)

99 KEMÖL, IV. 951. b), ad 34/1948. ikt. sz. (Főispáni helyzetjelentések, 1948. március.)

100 Új Otthon, 1949. január 22.

101 Szabad Esztergom, 1949. február 6. Megtudhatjuk, hogy mintaközséggé nyilvánították Bajt, elsősorban azért, mert a megyében elsőnek itt alakították meg a tsz-t.

102 Komárom-Esztergom vármegyei Dolgozók Lapja, 1948. október 24.

103 Szabad Esztergom, 1948. november 14.

156