1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
„Vonatok Északnak És Délnek" - L. Balogh Béni: A csehszlovák–magyar lakosságcsere Komárom-Esztergom vármegyében
Az esztergomi körzetből 1946. október 21-én és november 18-án indultak útnak az újabb áttelepülő csoportok. November 18-án Esztergomból heten, Csévről ketten, Pilisszentlélekről hárman, Kesztölcről ketten települtek ki, összesen tizennégyen.66 A december 3-ára tervezett indulásra (huszonkét személy távozott volna) azonban már nem került sor: november 17-én elkezdődött a felvidéki magyarság Csehországba történő deportálása, válaszlépésként pedig a magyar kormány november 29-étől felfüggesztette a kitelepítést. Vajon hogyan alakult a kitelepültek további sorsa? A szeptemberben Dorogról áttelepült Bérezés Mihály bányamester esete valószínűleg nem általánosítható, mégis érdemes felidézni. Csehszlovákiában nem kapott sem lakást, sem képesítésének megfelelő állást, hivatalról hivatalra küldözgették, szemére vetették azt is, hogy minek jött át, hiszen „az ő kedvéért nem fognak egy szlovákot kidobni" az állásából. Végül azt tanácsolták neki, Csehországban keressen munkát. Meggyőződéses szlovák létére ezek után kijelentette: ha ügye nem rendeződik mielőbb, visszatér Magyarországra.67 Tény, hogy nem mindenütt fogadták őket tárt karokkal: baloldalról főleg az áttelepültek pártállását kifogásolták, míg jobboldalról azt, hogy nem mindegyikük beszéli a szlovák nyelvet.68 1946 novemberében már „mind nagyobb csoportokban szökdöstek vissza... A már átvitt ingóságaikat Szlovákiában hagyják, és mint mondják, inkább itt csak burgonyán élnek, mint ott maradjanak."69 Visszatérésük gondot okozott, hiszen ellátatlanként élelmiszerjegyet igényeltek a helyi elöljáróságoktól. Számuk inkább az Esztergomi járásban volt nagyobb, a Tatai járásban 1947 májusáig mindössze öten szöktek vissza: Felsőgallára ketten, Bánhidára hárman.70 A többség megtalálta számítását az új hazában: egy 1948-as csehszlovák kimutatás szerint az áttelepült szlovákok 80%-a elégedett volt, a legtöbb panasz a lakáskérdés miatt hangzott el.71 1947-1948: A felvidéki telepesek érkezése A tulajdonképpeni lakosságcsere lebonyolítása 1947. április 12-én indult meg, több mint egy évvel a megállapodás aláírása után. A késésnek két alapvető oka volt. Az egyik az egyezmény VIII. cikkének pontatlan megfogalmazásából adódott. Ez ugyanis „elfelejtette" meghatározni azoknak a magyaroknak a számát, akiket vagyonuktól megfosztva, mint úgynevezett 66 KEMÖL, VI. 1., 934-20/1946. ikt. sz. 67 szabó K. i. m. III., 190-191. p. 68 Új Otthon, 1947. szeptember 6. 69 KEMÖL, IV. 951. b), ad 334/1946. ikt. sz. (Főispáni helyzetjelentések, 1946. XI. 1 - XI. 15.) 70 KEMÖL, IV. 960. a), 2574/1947. ikt. sz. 71 Új Otthon, 1948. július 10. 152
