1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
„Vonatok Északnak És Délnek" - L. Balogh Béni: A csehszlovák–magyar lakosságcsere Komárom-Esztergom vármegyében
„nagy háborús bűnösöket", a csehszlovákok egyoldalúan, a paritásos cserén felül telepíthettek át Magyarországra. Kihasználva ezt, az áttelepítésre kijelöltek névjegyzékébe - a cserekvótába szánt 105 ezer személy mellett - a csehszlovák fél családtagokkal együtt több mint 73 ezer, jogerős ítélet nélkül megbélyegzett „nagy háborús bűnöst" is felvett.72 A késedelem másik oka a vegyes bizottság 16. számú véghatározata volt, amely az addigi megállapodásokkal ellentétben kimondta, hogy ingóságaiknak csupán egy részét vihetik magukkal az áttelepülők; készpénzüket, ékszereiket, élő és holt leltárukat vissza kellett volna hagyniuk.73 Ilyen feltételek mellett nem csoda, ha a magyar kormány nem vállalta a népcsere megkezdését - ez a szlovákiai magyarság kifosztását, „egyértelmű likvidálását"74 eredményezte volna. Mivel Potsdam után a párizsi békeértekezlet sem hagyta jóvá 200 ezer magyar egyoldalú kitelepítését, a csehszlovákok belső intézkedésekkel próbálták kikényszeríteni a lakosságcsere megkezdését: 1946-1947 telén mintegy 60 ezer magyart deportáltak Cseh- és Morvaországba,75 „munkaszolgálat" ürügyén. Magyarországot elárasztották a menekülők, Komárom-Eszter- gom vármegyében „majdnem minden századik ember" menekült volt.76 A vármegye törvényhatósági bizottsága 1946. december 28-án felirattal fordult a magyar kormányhoz, kérte a lakosságcsere-egyezmény hatálytalanítását. A nemleges válasz fél év múlva érkezett meg: az indoklás szerint a kérés csak a törvényhozás útján lenne teljesíthető, de „más vonatkozásban sincsenek meg a nemzetközi jogpolitikai előfeltételek".77 A lakosságcsere ekkor már javában zajlott: mivel a csehszlovákok februárban megszüntették a deportálásokat, a vegyes bizottság pedig április 2-án úgy döntött, hogy az áttelepülők minden ingóságukat magukkal vihetik,78 a magyar kormány is hozzájárult a lakosságcsere megkezdéséhez. Az első felvidéki telepesek Léváról és Diószegről érkeztek. Április 12-én dr. Hajdú István a következő szavakkal üdvözölte őket a szobi határállomáson: „Úgy fogadunk Benneteket, mint a szegény édesanya fogadja bajbajutott hazatérő gyerekeit. Nekünk is kevés van, de azt a keveset is megosztjuk 72 Szabó Károly - É. Szőke István: Adalékok a magyar-csehszlovák lakosságcsere történetéhez. Valóság, 1982/10. szám, 90. p. Amikor Gyöngyösi külügyminiszter előzetesen megkérdezte Clementist, mennyire becsüli ezek számát, dementis 50-60 személyt említett. Uo. 91. p. 73 Uo. 74 SZABÓ K. i. m. II., 319-320. p. 75 VlGH i. m„ 144. p. 76 KEMÖL, Komárom-Esztergom Megye Törvényhatósági Bizottságának iratai (a továbbiakban: IV. 952.), Közgyűlési jegyzőkönyv, 2/1947. kgy. sz. 77 KEMÖL, IV. 954., 7619/1947. ikt. sz. 78 SZABÓ - É. Szőke i. m„ 92-93. p. 153
