1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
„Vonatok Északnak És Délnek" - L. Balogh Béni: A csehszlovák–magyar lakosságcsere Komárom-Esztergom vármegyében
győztesként nyilvántartott országba mennek, ahol a jóvátétel, más államok hadseregének az élelmezése, véget nem érő beszolgáltatások nincsenek".49 Az esztergomi székhelyű, 5. számú CSÁB körzetben 7 863-an, míg a bán- hidaiban (6. számú) 6 577-en jelentkeztek kitelepülésre.50 A körzethatárok azonban nem estek egybe a közigazgatási határokkal.51 Számításaink szerint az Esztergomi járás községeiben és Esztergom városában több mint négyezer személy iratkozott föl a listákra. Ha az 1941. évi népszámlálás szlovák anyanyelvi adatait községenként összegezzük, a járásban nagyjából ugyanannyi, mintegy ötezer szlovákot találunk. Mégsem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy az összes szlovák kitelepülésre jelentkezett volna: Kesztölc 1 991 szlovákjából „csupán" 1 091- en iratkoztak föl a listára, Piliscséven 1 704-ből 927-en, Pilisszentléleken 473- ból 210-en. A jelentkezők között voltak magyar nemzetiségűek is, sokan kétszer jelentkeztek, a listára felkerült halottak vagy ismeretlenek száma sem volt kevés. Sokszor a népszámlálás adatai sem tükrözték reálisan az anyanyelvűség szerinti megoszlást: 1941-ben Sárisápon mindössze 35 szlovákot mutattak ki, „ennek alapján meglepő lenne, hogy 1946-ban 1 025 sárisápi lakos vallotta magát szlováknak és jelentkezett áttelepülésre".52 A kitelepülésre feliratkozottak számából ugyanakkor nem lehet messzemenő következtetéseket levonni a szlovák nemzeti identitástudatra vonatkozóan, hiszen a jelentkezőket elsősorban a nagyobb lehetőségek, a jobb életkörülmények ígérete vonzotta. A Tatai járásból Vértesszőlősön (427) és Bánhidán (843) akadt a legtöbb jelentkező. Az oroszlányi elöljáróság becslése szerint „mintegy 55-60%-ra tehető a kitelepülök száma,53 hasonlóan Tardosbányához, ahol a „község lakosságának körülbelül 50%-a kitelepülésre jelentkezett". Az elöljáróságok nem tudhattak pontos adatot, „mert azt a szlovák bizottság nem mondja meg, a lakosság is teljesen elzárkózik és nem nyilatkozik, hogy jelentkezett49 Uo. (Főispáni helyzetjelentések, 1946. V. 15 - V. 31.) A jelentésből az is kiderül, hogy az infláció miatt egy IX. fizetési osztályban lévő tisztviselő még annyi fizetést sem kap májusra, mint amennyi egy kg cukor hatósági ára, a pénzen csak „néhány szem burgonyát vásárolhat". 50 Kugler József: Menni vagy maradni? A kitelepülésre jelentkezett magyarországi szlovákok területi megoszlása, társadalmi összetétele. Limes, 1999/1. szám, 81. p. 51 Az ötös körzet illetékességi területe Esztergom, Tata, Pomáz, Pest megye észak- nyugati része, míg a hatosé Gesztes-Enying, Pápa, Veszprém, Zirc, Devecser volt. B ukovszky László: A magyar-szlovák lakosságcsere párhuzamai a Galántai járás és Nyíregyháza között. In: CSOMBOR Erzsébet (szerk.): Levéltár és helytörténet. A Komáromi Levéltári Szakmai Nap előadásai 1994-2004. Esztergom, 2005, 331. p. 52 Gyüszi László: Néhány adalék a szlovák-magyar lakosságcsere történetéhez. Limes, 1992/1. szám, 15. p. 53 KEMÖL, IV. 951. b), ad 334/1946. ikt. sz. (Főispáni helyzetjelentések, 1946. V. 1 - V. 15.) 149
