1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
„Vonatok Északnak És Délnek" - Miklós Péter: Mindszenty József és a csehszlovák–magyar lakosságcsere
Az 1948. május 23-án a Marosmenti Mária-napok rendezvényei miatt Makóra érkező Mindszenty József is meglátogatta a megyébe telepített felvidékieket.23 Amikor értesült arról, hogy makói szentmiséjén több száz Pitvarosra telepített katolikus vett részt, úgy döntött, elmegy közéjük. Pitvaroson több mint hétszázan fogadták a főpapot. A korabeli sajtó szerint „a hercegprímás itt arra buzdította a hívőket, hogy legyenek apostolok példaadóan erkölcsös életükkel, tiszta családi szentélyükkel, ragaszkodásukkal a hithez és az egyházhoz".24 Mivel az észak-csanádi térségben - Pitvaroson, Ambrózfalván és Csanád- albertin - a többség hagyományosan evangélikus hitű (és szlovák nemzetiségű) volt, a két nagyobb településen, Pitvaroson és Csanádalbertin katolikus templom és plébánia nem, csak evangélikus egyházközség működött.25 A falvak katolikusainak lelki gondozását a szomszédos Csanádpalota plébánosa, a lakosságcsere idején Havadi Ferenc, és káplánja, Gyurkovics Béla látta el.26 Hamvas Endre Csanádi püspök 1947 áprilisában intette Havadi Ferenc csanádpalotai lelkészt: figyeljen a betelepülőkre, hogy „kellő fogadtatásban és lelkipásztori gondozásban részesüljenek".27 A plébános így írt a püspökhöz címzett levelében a szülőföldjüktől megfosztott, Pitvarosra érkező magyarokról: „A betelepülők nagyon szomorú hangulatban érkeztek. Igyekeztem lecsillapítani őket, mert igen elkeseredettek."28 Majd kifejtette, hogy az első érkezők még szabadabban hozhatták ingóságaikat, de a később áttelepítettek már csak néhány eszközükkel, használati tárgyukkal érkeztek. Az ügy fontosságára való tekintettel a püspök a ki- és betelepítési ügyek püspöki biztosává Csepregi Imre makói plébánost nevezte ki, akitől rendszeresen jelentést is kért. A Csanádi egyházmegye területét nagyszámú katolikus német volt kénytelen elhagyni, a távozó evangélikus szlovákok helyére pedig katolikus magyarokat telepítettek. Az elűzött és Pitvarosra telepített felvidéki magyarokat papjuk, Beltovszky László gútai plébános is meglátogatta, és hetekig lelkipásztorkodott közöttük.29 1947 nyarán a helyi katolikusok levélben kértek katolikus lelkészt falujuknak, s katolikus hittant gyermekeiknek. „Akaratunk ellenére elszakítottak nemcsak ősi lakóhelyünktől, hanem papjainktól, templomunktól is. Magyarságunkhoz és vallásunkhoz hűek 23 Medgyesi Konstantin: Mindszenty bíboros és a Marosmenti Mária-napok. Az 1947-48- as Boldogasszony-év történetéhez. In: ZOMBORl István (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Történeti tanulmányok 3. Szeged, 2000, 289-331. p. 24 Új Ember, 1948. május 30., 3. p. 25 Lásd bővebben: KOMOLY Pál: Pitvarost tanulmányok. Szeged, 1992, 178-217. p.; KUGLER József: Lakosságcsere a Délkelet-Alföldön. Budapest, 2000,113-159. p. 26 PÁL József: Hamvas Endre Csanádi püspök és a felvidéki magyarok. 1945-1948. Szegedi Műhely, 1993-1994/1-4. szám, 93-105. p. 27 SZPL, püspöki hivatal iratai, egyház-igazgatási iratok. 888/1947. 28 Uo. 29 Vö. Angyal Béla: Guta. 1945-1949. Dunaszerdahely, 2007, 81-138. p. 137
