1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

„Vonatok Északnak És Délnek" - Miklós Péter: Mindszenty József és a csehszlovák–magyar lakosságcsere

hagyni hazájukat, kiutasítják őket.8 Ennek következtében kb. 400 ezer, többnyire szlovákul nem is értő magyar vallotta magát szlovák nemzetiségűnek. Néhány járásban azonban (pl. komáromi, párkányi) a kampány nem érte el a várt hatást. Erről a vidékről magyarok tízezreit telepítették erőszakkal Csehországba, elsősorban a korábban németek lakta térségekbe, ezzel próbálva megbontani a magyar kisebbség területeinek zárt tömbjellegét.9

A lakosságcsere 1947 áprilisában kezdődött meg. 1948 tavaszára 70 273 szlovák hagyta el önként Magyarországot, illetve 68 407 magyart telepítettek ki Csehszlovákiából.10 11 Ténylegesen ennél jóval többen érkeztek Magyar- országra: 20-30 ezer embert azért telepítettek ki, mert 1938. november 2. után költözött a Felvidékre, további 6 ezer fő önként hagyta el Csehszlovákiát. A kitelepítések 1949-ben értek véget.11

Mindszenty 1945 és 1947 között többször föllépett a felvidéki magyarok jogfosztása és kitelepítése ellen. Már 1945. október 15-én - alig több mint egy héttel hercegprímási székfoglalása után - körlevelet adott ki, melyben a csallóközi üldözött magyarok kilátástalan helyzetére hívta föl a katolikus hívek és az egész magyar közvélemény figyelmét. Pásztorlevelében kifejtette, hogy esztergomi főegyházmegyéje északi (ismét csehszlovák uralom alá került) részéből aggasztó híreket kapott azokról a katolikus magyarokról, akikkel „több mint 900 éven át éltünk együtt a szent hit és megszentelt hagyományok édes közösségében".12 Leírta a magyar katolikus oktatási intézmények, iskolák és egyházi személyek elleni támadásokat, valamint beszámolt „a kiutasítások, bebörtönzések, gyűjtőtáborokba utalások, az embertelenségek beláthatatlan sorozatáról".13

A hercegprímás szerint a magyarok üldözése a „szerencsétlen zsidókon már kipróbált eszközökkel"14 történt, s az intézkedések mind az emberi alapjogokat, mind a vallásszabadságot sértik. Körlevelének végén a következő szavakkal fordult híveihez, a nyilvánossághoz: „Miért közlöm ezt a fájó helyzetet veletek, Kedves Híveim? Nem azért, hogy a gyűlölet lángra lob8 GULYÁS László: A csehszlovák-magyar lakosságcsere rövid története. Kapu, 1993/10- 11-12. szám, 54-57. p.

9 Lásd bővebben VADKERTY Katalin: A reszlovakizáció. Pozsony, 1993, 20-119. p.; uő: A deportálások. A szlovákiai magyarok kényszerközmunkája 1945-1948 között. Pozsony, 1998, 30-95. p.; uő: A belső telepítések és a lakosságcsere. Pozsony, 1999, 28-133. p.

10 Janics Kálmán: A hontalanság évei. A szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után. 1945-1948. München, 1979, 225-277. p.; VlGH Károly: A szlovákiai magyarságkálváriája. 1945-1948. Budapest, 1998, 63-109. p.

11 BALOGH Sándor: Magyarország külpolitikája. 1945-1950. Budapest, 1988,103-131. p.

12 Mindszenty József: Hirdettem az igét. Válogatott szentbeszédek és körlevelek. 1944- 1975. Válogatta: KÖZI HORVÁTH József. Vaduz, 1982, 76. p.

13 Uo.

14 Uo.

133