1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

„Vonatok Északnak És Délnek" - Fehér Csaba: Adalékok a dr. Wagner Ferenc által vezetett pozsonyi Magyar Meghatalmazotti Hivatal 1946 és 1948 közötti működéséhez

nem fekteti le az ehhez szükséges összes alapelvet, továbbá amíg a csehszlovák kormány nem módosítja álláspontját a lakosságcsere-egyezmény VIII. fejezetére vonatkozóan, amely a háborús bűnökért elítéltek egyoldalú áttelepítését illeti.46 Okáli nehezményezte, hogy február 27-e, a lakosságcsereegyezmény aláírása óta a magyar fél akadékoskodása következtében még egyetlenegy csehszlovákiai magyar sem lett áttelepítve Magyarországra. Az október 22-ei megbeszélésen a feleknek az áttelepítési tervekben és a vegyes bizottság további tárgyalásaiban sem sikerült megegyezniük.47

A budapesti tárgyalásokkal egy időben Wagner felkereste hivatalában dr. Feriencik tábornokot, a szlovák belügyi megbízottat. Bár 1946 szeptemberében a ligetfalui internálótábort a nyugati hatalmak és a közvélemény nyomására a csehszlovákok „látványosan" feloszlatták, ismertette vele, hogy Pozsonyban a patrongyári, a téglagyári és a nagyszombati úti, valamint a pozsonyszentgyörgyi, a szeredi és a szalánci internálótáborokban az egyezmény ellenére még mindig magyarokat tartanak fogva nemzetiségi hovatartozásuk miatt. Wagner Ferenc nyomatékosan kérte Ferienéiktől a jogtalanul fogva tartottak szabadon bocsátását.48

Az 1946. október 15-én befejeződött párizsi békekonferencián Csehszlovákia minden igyekezete ellenére sem tudta elérni, hogy a győztes nagyhatalmak jóváhagyják az egész magyar kisebbség kitelepítését. A békeszerződés most már végérvényesen „kötelezi" Magyarországot és Csehszlovákiát, hogy a vitás kérdéseket a két ország egymás között, tárgyalások útján oldja meg. A békeszerződés ezen rendelkezése mindkét fél számára leszűkítette a politikai mozgásteret. Wagner a csehszlovákiai magyarok helyzetéről és a lakosságcsere kérdésében felvetődött aktuális problémákról 1946. október végén részletesen beszámolt Nagy Ferenc miniszterelnöknek.49 Mivel a csehszlovák fél a magyar politika korábbi és végig képviselt hozzáállásából, valamint a békeszerződés rendelkezéséből kiindulva bizonyos volt abban, hogy Magyarország semmi esetre sem támogatja a csehszlovákiai magyarkérdés megoldásáról szóló elképzelését, ezért 1946 novemberében felújította, illetve fokozta a magyarság csehországi deportálását. A magyar kormány jegyzékben tiltakozott a csehszlovák kormánynál a deportálások el46 A Telepítési Hivatal és a Nemzeti Újjáépítési Alap tanácsa 1946. október 6-ai ülésén úgy határozott, a kormány jóváhagyását kéri ahhoz, hogy 1946. november 1- jén megkezdődhessen a lakosságcsere-egyezmény VIII. cikkelye értelmében a Magyarországra egyoldalúan kitelepítendő, a népbíróságok által már elítélt, vagy csak vádolt háborús bűnösök kitelepítése. Álláspontjuk szerint ez a csehszlovák fél egyoldalú joga, s ehhez nem kell kérni a magyar fél beleegyezését, csupán értesíteni kell a transzportok végállomásáról.

47 Pravda, 1946. október 23.

48 Hírlap, 1946. október 23.

49 Fehérvári Kis Újság, 1946. október 31.

123