1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)
Előzmények és következmények - Vadkerty Katalin: A belső telepítések Csehszlovákiában a második világháborút követő években
Az 1938-as határváltozásokkal több szlováklakta település került Lengyelországtól a szlovák állam fennhatósága alá. Ezeket a területeket a háború befejezését követően Lengyelország visszavette, s a nemzetiségi problémát kitoloncolással oldotta meg. Áttette a határon az itt élő 1 213 szlovák családot, akik Szlovákiában a legtermékenyebb délnyugati gazdaságokat igényelték. A Szlovák Telepítési Hivatal az itteni földhiányra hivatkozva a közép-szlovákiai németek vagyonát kínálta fel nekik, de a repatriánsok általános elégedetlenségükkel elérték, hogy 281 családot a magyarlakta alföldi járásokba irányítottak.16 A kárpátaljai szlovák optáns családokat a földrajzilag legközelebb lévő Kassai, Szepsi, Tornaijai és Királyhelmeci járások fogadták be. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal kimutatása szerint 632 családot helyeztek el.17 A szlovákiai kolonisták 1946 őszéig általában maguk választották ki a hivatalok által megjelölt községek közül a jövendő lakóhelyüket. így a magyarlakta járásokban szinte egész Szlovákia képviseltette magát. Az 1946. július 1-jei kimutatás szerint 5 499 kolonista család kapott érvényes kiutalást, de csak a helyi kutatásokkal lehet megállapítani, hányán foglalták el a kiutalt gazdaságokat, s hányán kértek más birtokot.18 Az első betelepítési hullámot követően a Szlovák Telepítési Hivatal, a Szlovák Liga és a Szlovák Matica aggódva figyelték a több évszázada együtt élő szlovák közösségek felbomlását. Attól tartottak, hogy idegen környezetben, kisebb csoportokban élve veszélybe kerülnek az ősi hagyományok, és meg kell előzni, hogy a kolonisták átvegyék a többségben lévő őslakosság helyi hagyományait, szokásait. A kolonisták nemzettudatának megerősítésére, az új környezetben várható együttélési problémák jobb elviselésére, valamint a szervezési és végrehajtási adminisztrációs munkák eredményesebbé tétele érdekében 1946 őszén a Szlovák Telepítési Hivatal és a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal a belső telepítésben is kötelezővé tette a csehszlovák-magyar lakosságcserében bevált ikresítést. A végrehajtási irányelveket kidolgozó Szlovák Telepítési Hivatal szétküldte a belső telepítésben érintett szlovák községekbe a kijelölt ikerpárjuk nevét tartalmazó jegyzéket, s megjegyezte, hogy azokat „a régi és az új környezet közötti hasonlóság" alapján választották ki. így akarták az áttelepülési követően is együtt tartani a családokat, rokonokat, barátokat, sőt azt tervezték, hogy az egyes községek utcáinak lakóit is.19 16 SNA, SZTH-II1. osztály, 21347/111-45. Az osztály anyaga egyelőre rendezetlen. A lengyelországi szlovákok sorsát csak a rendezést követően lehet rekonstruálni. 17 SNA, BMH-NV 580:5468/47. rendelet: 41556/3-VI/1-1947 (december 13.). 18 Vadkeriv Katalin: A belső telepítések és a lakosságcsere. Pozsony, 1999, 53-55. p. 19 SOkA Vágsellye, Területi Telepítési Hivatal, 2/1947-eln.: 3/1947-eln.-biz. Uo. Területi Telepítési Hivatal, Léva, 6:223/47-eln. 103
