1948. „Vonatok Északnak és Délnek” A második világháborút követő szlovák–magyar lakosságcsere története és következményei - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 57. (Salgótarján, 2010)

Előzmények és következmények - Vadkerty Katalin: A belső telepítések Csehszlovákiában a második világháborút követő években

Hivatal által a szlovák kolonistáknak kiadott jogerős kiutalások, s több helyen a beköltözésük is. A Földművelésügyi Megbízotti Hivatal munkatársai elutasították a romániai - részben analfabéta - mezőgazdasági és erdőmunkások, szénégetők betelepítését Szlovákia legtermékenyebb síkságára. A jelentős munkaerőhiánnyal küszködő cseh országrészekbe akarták őket átszállítani, amit a repatriánsok határozottan megtagadtak.12

A romániai szlovákok nehezen alkalmazkodtak. Az életfeltételek teljes, gyakran munka nélküli biztosítását követelték, s kijelentették, „hogy itt nekik mindent szabad". A rendőri jelentések szerint kerülték a munkát és „nem tisztelték a magántulajdont". Sokat ittak, gyerekeik rongyosan jártak, éheztek, és több községben a helybeli magyarok gondoskodtak róluk. Általában nem ismerték el a helyi hatóságok felügyeleti jogát, és ellenőrzés nélkül utazgattak a köztársaság egész területén, magukkal hozták másutt élő rokonaikat, ismerőseiket.

Bizalmatlanok voltak. Szinte állandóan vádaskodtak a szlovák tisztviselők és a helyi magyar lakosok ellen. Feljelentették a Dunaszerdahelyi járás több szlovák tisztviselőjét és magyar nagygazdáját, mert szerintük éjszakánként titkos összejöveteleket tartanak és a Csehszlovák Köztársaság megdöntésére készülnek. A feljelentést aláírók a kézjegyük szerint zömmel analfabéták voltak.13

A jugoszláviai szlovák értelmiségiek által jelzett kb. hatezer vagyonos földműves csehszlovákiai repatriálását a csehszlovák kormány földhiányra hivatkozva elutasította, de előszeretettel átvették az egyetemistákat, főiskolásokat és a mezőgazdasági munkát vállaló vagyontalan családokat.14

A bulgáriai szlovákok hazatelepítése a Szlovák Telepítési Hivatal elnökségének „magánakciója" volt. Kevesellték a Magyarországon áttelepítést kérő szlovákokat, s bulgáriaiakkal akarták megnövelni a déli járásokba betele- píthetők számát. 1947 januárjában - minden hivatalos egyeztetés nélkül - meg is érkezett az első 270 család. Elhelyezésük megoldhatatlannak látszott. A zömmel iparos, a földművelést elutasító családokat a Szlovák Telepítési Hivatal a Zselízi járásba akarta telepíteni, ahol nem volt sem elegendő lakás, sem elegendő föld. Bejelentés nélkül Nagysallóba irányított 60 családot, de 36 család néhány nap múlva önként Csehországba távozott. A többieket csak nehézségek árán tudták elhelyezni. Elégedetlenek voltak.15

12 SNA, FMH-A, 499:7648/1-46. ein. Uo. Správa majetkov pre pozemkovú reformu (Állami Birtokok Kezelősége; a továbbiakban: ÁBK), 101: Semerovo fasc. Az ÁBK levéltárában található több száz karton átnézésével feltárható a romániai szlovákok betelepítésének minden anyagi és erkölcsi vonzata.

13 SNA, ÁBK, 162:962/1947. Uo. BMH, IV:410-biz./1947. Uo. BMH-ÁVO, 5: A Komáromi járás rendőrparancsnokának jelentése, a Dunaszerdahelyi járás rendőrparancsnokának jelentése, 159-biz./1948. V/I. - Vadkerty Katalin: A deportálások. Pozsony, 1996, 68-69. p.

14 SNA, FMH-A, Titkárság, 139: 2071/1948-Titk.

15 APR, 1029:1361/29-11-3347/47.

102