Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
30 detni a visszaállított alkotmány következtében törvényes egész azon szabadságot, mely jogaink gyakorlatára felhív, és megrendeli, hogy nyissam meg tanácskozhatásra e' termet, hol élő szóval adassék kifejezése mind azon kívánalom és akaratnak, mellyet alkotmányos és törvényes jogaink megengednek, és mellyet a' 18 éves hallgatás elzárva keblünkbe fojtott. Kedves ezen küldetés, és szeretett megyém java parancsolta reám, hogy kikelve csendes magányomból, oda hagyva otthonias nyugalmamat, hazafias lelkesedéssel siessek - nem keresve bár - szolgálatot tenni ott, a' hova Felséges Urunk kegyelme és a' felelős magyar kormány rendelt, mert eljöttnek látom azon időt, a' midőn nem csak hazafiúi, de minden magyar ember kötelessége tenni és fogadni mindazt, mire az ország, illetőleg az összes közönség felhívja, mert eljárván a' tétlenség ideje, bekövetkeznek a' tevékenység napjai. Sokkal inkább érzem tehetségim korlátoltságát, hogy sem be ne ismerjem, miként csekélységemnél sokkal érdemesbek, avatottabbak, sokkal tapasztaltabbak hivatvák igényelhetni e' főispáni méltóságomat, és helyettem elfoglalni az elnöki széket; - többek közül felemlítendőnek vélem e' helyütt azon férfiút, kit az ország tisztel, ki soha sem szűnt meg minden tehetségét és sikeres befolyását nehéz időben és súlyos körülmények között országunk javára felhasználni, így hatását hazánk földjén termékenyíteni; - ki lelépve magas állásáról, késznek találtatott üdvös czélzatait szűkebb körű hazájában is mint e' megye Főispánja értékesíteni; - kiről elmondhatni hogy férfias kitartással törekedett úgy az országon, mint minden egyes annak lakóin segíteni; - ki anyagi jobblétünket közgazdászati szempontból, utak és vasutak alakítása által iparkodott e' megyében is előmozdítani: - kinek lemondását e' főispáni méltóságáról, sajnálattal fogadtuk, - engedje meg a' tekintetes közönség, ha nevében is búcsúszóval Ő Nagyméltóságát felkérem, miképp valamint eddig, úgy ennek utána is el nem hagyva megyénket, istápolva pártfogolja szent ügyünket. Hivatva érzem magamat figyelmeztetni és felkérni az egész tekintetes megyei közönséget, hogy magyar ügyünk e' győzelme után nemzetünkkel járó azon lovagiassággal viseltessünk, miképp nem keserűséggel forduljunk azok felé, akik eddig is készek voltak szolgálatot tenni, mert találtatnak ezek között is ollyanok, kik tudományuk, tapasztalatuk által kitüntetve magukat, elősegítették ügyünket, és meggyőződésem szerint kiengesztelve egyeseket szaporítjuk összes erőnket, biztosítjuk jövőnket, leginkább bizonyítjuk azt, hogy e' hazában mint sok tagú testben lakik egy nagy lélek, mely akkor is, ha győztes felismeri érdekét, jobbját nyújtja a' tévedőnek, mikor megbocsáj- tani a' legszebb erény.
