Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
333 Miért ne legyen Salgótarján város? Miért maradjon Salgótarján község? Mind a két kérdésre megadjuk a választ. Azért ne legyen Salgótarján város, mert arra még nem eléggé képzett. És azért maradjon csak Salgótarján község, hogy ezzel várossá való fejlődésének útját egyengethesse. Ezen kijelentésünkkel szemben felhangzó érvek között különösen azt szeretik hangsúlyozni, hogy községünk már úgy anyagilag, mint értelmileg elég érett hozzá, hogy városi közigazgatást kapjon. E cikkben alább majd szólunk erről a bizonyos érettségről. De meg olyasfélét is mondanak, hogy Salgótarján azért nem erősödhetik, mert mint község, nincs meg az az önrendelkezési joga, a mellyel gyámsága alól felszabadíthatná magát. Ilyen megállapítás oda konkludál, mintha községünk hátramaradottsága egyedül adminisztratív okokban rejlene. Pedig ez tévedés. A baj olyan forrásból ered, mely egyáltalán nincs kapcsolatban a közigazgatással. És ez a társadalom. Ehhez pedig oly kevés köze van a főszolgabírónak, mint akár a polgár- mesternek. Ez csak mimagunk buzgóságán múlik. Mi nekünk, polgároknak kell összefognunk, hogy megteremtsük annak az alapját, mely várossá emelkedésünket elősegíthetné. Szó sincs róla, láttam én már olyan várost, melynek kultúrája alantabb áll, mint akármelyik nagyközségé és viszont ismerek községeket, melyek társadalma fejlettebb mint egynéhány rendezett tanácsú városé. Ez azonban még nem indíthatja Salgótarjánt arra, hogy torzvárossá alakuljon. Elébb álljuk meg a sarat, mint község, azután tehetünk lépéseket a város felé. Nem az új közigazgatás itt az első, hanem az összetartás, a közjó érdekében folytatott fokozatos előre törekvés. Mert milyen nevetséges ellentétbe is kerülnénk, ha jelenlegi helyzetünket a „város" név foglalná össze. Múlt heti számunkban, a „Görögtűz" című cikkben már szóvá tettük ezt. Kifejtettük, hogy elébb a polgári iskolának kéne új épület, azután a megállóhely ügyét kellene dűlőre vinni, melyek után a köztisztaságot volna tanácsos valahogy rendbe hozni. Ezen a réven természetesen az új kórház felállítása is elkerülhetetlen. E közszükségleti sorozatot a most lefolyt tűzeset egy újabbal toldotta meg. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy Tarjánban nincs elegendő vízmennyiség, mely a tűzveszedelmet enyhíthetné. Van kitűnően szervezett, és vállalt jótékonyságát az önfeláldozásig gyakorló tűzoltó csapat, de nincs vizünk. Ez a tény csak megerősíti a tarjáni furcsaságokról alkotott véleményeinket. Tűzoltóság víz nélkül! Ilyen ellentétekhez mi már hozzá vagyunk szokva. Salgótarjánnak csak három közkútja van. A legrongyosabb faluban is van annyi! Létezik ugyan még egy patak is, de az abban csörgedező folyadék még a békáknak is kevés. E három kútnak kell tehát a tűzoltáshoz szükséges vízmennyiséget szolgálnia.
