Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
334 49. kép. A salgótarjáni főutca az 1910-es években Ezek után kérdjük, Salgótarján csakugyan olyan érett-e, hogy minden szégyenkezés nélkül viselhetné a város nevet? Bizony alapintézkedések kellenek ide, nem pedig tetődíszítések. Tessék elképzelni egy kunyhót, cirádás toronnyal. Úgy-e groteszk látvány? De ennek azután vannak egyéb árnyoldalai is. Különösen a pótadó kérdése körül. Salgótarján, mint község is, oly horribilis pótadót fizet mely méltán elkeserít minden polgárt. Most gondoljuk csak el, mennyire rúgna pótadónk, ha várossá vedle- nénk? Mert ne hivatkozzunk más bányavárosok állapotára, mint amilyen például Selmeczbánya, Dobsina, Igló stb. Ott nincs pótadó, mert a város külön vagyonnal rendelkezik s azzal fedezheti közkiadásait. De Tarjánnak, ha van is köztőkéje, azzal még se rendelkezhetik oly irányban, mellyel adóterheit elviselhetőbbé tenné. Körülbelül 160,000 koronája fekszik a takarékban, de mind alapra van téve. Ami azt jelenti, hogy hozzá nem nyúlhatunk. A pótadó ily esetben elkerülhetetlen. Lefizetnők tehát a nagyarányú pótadót és maradnánk ott, ahol a mádi honpolgár. Volna címünk és üres zsebünk. A vadonat-idegen, ki Tarjánt most látja legelőször, megdöbben annak közállapotán, de aztán megbékél azon a gondolaton, hogy hát községnek ez
