Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
288 Rátérünk a szóban forgó dologra és tárgyilagosak leszünk, de nem fogunk hízelegni úgynevezett „ korifeusaink"-nak, mert tartunk tőle, hogy nagyon meg találnának szeretni. Quod Deus avertat! Elhárítjuk magunktól azt a csábító képű, tündéri jövendőt, mely megmutatná nekünk az utat, mely a községi képviselőtestületbe vezet, ahol nagyságos Szilárdy Ödön1 úr a mindenhatóságot képviseli és megengedi mindenkinek nagy kegyesen, hogy Fejbólintó Bálint módjára mindenre „igen"-t mondjon, amit ő akar és „nem"-et mindenre, amit nem akar. Ennek a képviselőtestületnek nem akarunk tagjai lenni, mely olyanformán van összeállítva, hogy senki se legyen, aki maga fejével gondolkozzék s ha mégis bejut abba egy-két olyan ember is, aki gondolkozni tud és mer s azért jutott be, mert állásánál, képességeinél s rangjánál fogva nem lehetett mellőzni, inkább visszavonul a közügyektől, látván azt a képtelen ázsiai állapotot és önkényt, melyek ott uralkodnak! Azt hittük eljött az ideje egy jobb, egy szebb kor hajnalhasadásának, midőn fölvetjük a kérdést, melyet egy dicsőséges múltban Petőfi fölvetett: „Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés válasszatok!" És megtörtént a választás: Rabok akarunk maradni! Jól van ez így! Kiskorú embereknek nem kell szabadság, hanem gyámság, skutika és vessző! És az új bíró úr a nagy dicsőségtől kéjmámorba szédült, hogy „egyhangúlag" ilyen nagy emberré lett! Igenis, egyhangúlag és két hangúlag! Az egyik hang a főszolgabíró úré volt, a másik a nagyságos Szilárdy Ödön úré! Mert, édes megtévesztett közönség! Értsd meg végre, hogy Salgótarjánban nem az igazság, nem a bölcs belátás és okos tapintatosság uralkodnak, hanem zsarnoki önkény, önzés, önérdek, szabad államban, már aminek hazánkat nevezni szokták, a törvénynek félremagyarázása és tetszés szerint való értelmezése. Ha az a rossz, a Bach- és Schmerlig-korszakra emlékeztető túlcentralisztikus törvény, melynek alapján a községi bíróválasztások is megejtetnek, kelleténél több jogot ád a választást vezető főszolgabírónak, vagy szolgabírónak, ebből a sajnálatos intézkedésből az következik-e, hogy 1 Szilárdy Ödön (1832-1912), a „salgótarjáni nábob" konzervatív beállítottságú föld- birtokos volt. Támogatta a meginduló szénbányászatot, részvényese lett a Salgótarjáni Vasfinomító Társulatnak. Vasútépítési tervekkel is foglalkozott. Birtokán intenzív gazdálkodást folytatott. Az egyik legkarakterisztikusabb vezető embere volt Salgótarjánnak. Közéleti munkássága széleskörű: tagja a megyebizottságnak, a Balassagyarmati Takarék és Hitelintézet, a Salgótarjáni Takarékpénztár valamint a Salgótarjáni Villamossági Rt. elnöke, a községi képviselőtestület tagja.