Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
279 szában azonban s különösen a tavaszi idő beálltával, a midőn t. i. mint már fentebb is jelezve van, a bányamunkások nagy része rendszerint elbocsájta- tik, a tél beálltáig, tehát az év melegebb szakában a meglevő gyógyszertárak egy-egy alkalmazottja is könnyen elláthatja a gyógyszerek kiszolgáltatását. 5. Közegészségügyi szempontból sem kívánatos, de sőt ellenkezőleg éppen káros lenne a közegészség ügyre nézve, ha Salgó Tarjánban hol - mint az előző pontban is előadva van, - az itt létező gyógyszertárak tulajdonosa s illetve az egyik gyógyszertárnái alkalmazott kezelő 1-1 kivételesen 2-2 okleveles gyógyszerész segéddel illetve gyakornokkal a gyógyszerek kiszolgáltatása körüli teendőket pontosan, az illetékes orvosok, az itteni nagy vállalatok s általában a közönség teljes meg elégedésére végezni képes, még egy gyógyszertár felállítása engedélyeztetnék; mert ez esetben már csak gondokkal járó megélhetés ösztönénél fogva is, a közegészségügy rovatára és veszélyére mindhárom gyógyszertár tulajdonos között verseny fejlődnék, mellynek kifolyása lenne, hogy a gyógyszerek minél olcsóbban s daczára az előírt hatósági felügyeletnek, kevésbé jó minőségben talán gazdasági szempontból a szükségnek megfelelő személyzet hiányában késedelmesen is szolgáltatnának ki s a három gyógyszertár egyike vagy másika majdan kevésbé lenne megbízható. Hogy pedig e feltevés bekövetkezhetnék amellett bizonyít azon körülmény is, hogy a Salgó Tarjánban jelenleg fennálló két gyógyszertárnak évi forgalma egyenként 16000 koronánál többre nem tehető; figyelembe véve most már, az itt szokásos különösen a legnagyobb fogyasztó nagyvállalatoknál és a kerületi betegsegélyző pénztárnál dívó 20-22 % nyi árleengedéseket s leszámítva a gyógyszerek és egyéb gyógyszertári szükségletek beszerzési árát, valamint a kezelő személyzetnek és cselédségnek az itt helyi drága viszonyokhoz mért fizetésére és ellátására fordított költségeket s különösen figyelembe véve még, hogy a most létező egyik gyógyszertár tulajdonosa elhalálozván, özvegye az 1876. évi XIV. törvény- czikk 132. §-ának megfelelőleg nagyobb költséget igénylő külön gyógyszertárkezelőt is tartani és fizetni kénytelen, szakértőleg is megállapítható, csak annyi fölöslegük marad, melyből két család polgári módon tisztességesen megélhet, semmi esetre sem elég azonban három család fenntartására. Az itt előadottakból kitűnik, hogy Salgó Tarjánban még egy - harmadik - gyógyszertár felállítása elannyira felesleges, miszerint az nem csak a már meglevőknek, de engedélyezés esetén az újabban felállítandónak fennállását is veszélyeztetné, mely okból a közegészségügyi bizottság javaslatának elfogadása mellett, a kérvény visszautasítása a községi képviselő testület által véleményezendő volt. V.Í71. a. 39. kötet 392/1901.
