Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
237 A huszonöt esztendőnek nagy ethikai ereje abban rejlik, hogy Horváth Danónak működését a sajtó terén mindenkor három elválhatlan társ, három ható tényező kísérte: az igazság, a nyíltság és a következetesség. Kereste az igazságot, mert nem élhetett meg anélkül és mert minden izében érezte, hogy a közvélemény szeszélyes hullámverései között az egyedüli irányító delejtűt csakis az igazság képezi és képezheti, melynek meggyőző ereje lebilincseli a szenvedélyt, megtöri az alanyi irányzatok délibábos har- czát, kiirtja s lenyűgözi az áldatlan pártviszályt s minden kérdésben, ha pillanatra nem is, de előbb-utóbb mindenesetre a tárgyilagosságot viszi diadalra. És ezt az igazságot, a haladó, a szabad eszmékben találta meg; a haladó és a szabad eszmékben, melyeknek szülő anyja a humanismus, az a tisztán emberi rendszer, mely egyedül hivatott arra, hogy az emberiséget, mint olyat az elpusztulástól megmentse, rendeltetése számára fenntartsa, fejlődését biztosítsa és a létnek nehéz, gyilkoló küzdelmei között és azoknak árán a tökélynek határáig elvigye. Abban azután, hogy minden tette nyílt volt s minden tettében következetes maradt, nincs mi csodálni való, mert a haladás nagy igazságainak szolgálataiban állva, más, mint nyílt és következetes, nem is lehetett. Nem is ez képezte reá nézve a nehézséget, az ő egyénisége, mely a jó és a nemes iránt teljes fogékonyságot tanúsított mindenkor, egyenesen arra termett, hogy a férfit jellemző meggondoltsággal szilárdan tartson ki azon az úton, melyre reálépett. A nehézség abban rejlett, hogy a szabad eszmékben gazdagon, megértetni is tudja magát. Az eszmék harcza a szűk látkörű particularismuson törik meg a legtöbbször. Az ő egyénisége megküzdött ezzel is s megküzdött úgy, hogy a fejlődés érdekében életre keltett mozgalmait tárt karokkal, lelkesedve fogadták; a mozgalom bevált s életképes intézménnyé szűrődött át úgy, hogy ma ama ritka lelki gyönyör is osztályrészéül jutott, hogy az általa megpendített eszméket, egészséges testté gyúrva s alakulva, megvalósultan láthatja. Nos és a jutalom, hol és miben van meg a jutalma annak a férfinak, aki öntudatos életének minden perczét áldásos munkában töltötte el s akire méltán ellehet mondani: „múlta sudavit et alsit"?1 - Hát igen, erre is felelünk. Feleletünk azonban nem az anyagiasság s nem is a jólét terén mozog, hanem azt a világot keresi fel, mely magasabb s maradandóbb értékek után kutat és mely ércznél erősebb jutalmakként a férfias önérzetet és a szeretetet osztja ki a nemes küzdelemben elfáradt és eltikkadt vándornak. 1 múlta sudavit et alsit = tkp. Múlta túlit, fecitque puer, sudavit et alsit = sokat tűrt, sokat dolgozott és sokat szenvedett, míg célhoz ért. (Horatius)
