Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
238 így és ebben ünnepeljük őt ma is. A szeretet meleg hangja révén férkőzünk szívéhez és a hosszú éveken át vívott nemes harczokban megedzett leikéhez! Nógrádi Lapok és Monti Híradó 1897. 23. szám 82. Losonc, 1897. január 3. Történeti áttekintés a losonci cigányzenészekről a helyi újságban Markó Miklós „Czigányzenészek Albuma" című könyve alapján 1. Bunkó Ferencz 1813-1891 Bunkó Ferencz 1848/49-iki tábori honvédkarmester, egykor híres fővárosi zenekarvezető, 1813-ban született a gömörmegyei Osgyánban. Apja szintén jeles népzenész volt és nagyapja mint fiatal klarinétos részt vett Mária Terézia koronázásán 1740-ben Pozsonyban. Azelőtt a Bunkó családot Bari Muringnak hívták és csak 1810-ben Bunkó édesatyja szerezte meg a mostani nevet oly módon, hogy apja, ki a szomszédos füleki vár kántoránál volt muzsikálni, feltűnt mint jeles zenész rendkívül hosszú nyakával, amelyen a szokottnál nagyobb volt a fej s a füleki jókedvű kántor e szavakkal marasztalta őt:- Hej, te nagyfejű Bunkó, maradj itt nálam! Úgy is lett és Bunkót mint jó hallású zenészt, pompásan képezte ki a kántor. Fülekről Losonczra került a jeles zenész, hol egész 1849-ig tartózkodott zenekarával, amikor az oroszok teljesen elhamvasztották Losoncz városát s Bunkónak is mindene oda égett. A koldusbotra jutott jeles zenész gróf Keglevich egyik birtokára költözött át, majd Egerben tartózkodott, honnan csakhamar híre ment a fővárosba is, úgy, hogy 1860-ban Vahott Imre és Lisznyai Kálmán meghívására állandóan a fővárosban telepedett le. Bunkót kortársai Bihari után csaknem a legjobb zenésznek tartották, mert kevés prímás játszotta oly ritka zamatossággal és tűzzel a magyar nótákat. Akik hallották bűvös nyirettyűjét, azokat zokogásra és ujjongásra fakasztotta az a kevéske négy húr. Bunkó sokat utazott külföldön is, többek közt Párisban és Berlinben, majd Hamburgot kereste fel, mindenütt dicsőséget aratva a magyar zenének. A ritka szerény zenész 1891-ben halt meg itt a fővárosban. Több fiút hagyott hátra, de ezek közül egyik sem örökölte apja jeles zenei tehetségét. Ezek jelenleg mint egyszerű segédzenészek Párisban tartózkodnak. Temetése a czigányok nagy részvéte mellett ment végbe és holtteste a Kerepesi-úti temető egyik díszes helyén pihen.
