Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
236 lapjának szerkesztésére oly hosszú időn át áldozta és áldozza mind e mai napig. Áldozta pedig - bizonnyal mondhatjuk - csupán keble istenének ösztönéből semmiért! Mert sem jutalomra, sem átalában pártatlan elismerésre a »profanum vulgus«1 előtt számítania nem lehetett. És üdvözlöm a jobbak, a higgadtabb, a belátók bizonyára nagy számával együtt teljes szívemből. Ő maga a jubileuma megpendítőjének azt válaszolá: várjunk még legalább 25 évig. Lesz még ünnep ... A folytatás irányában nagyon helyes felelet. Folytasd tehát tisztelt barátom tovább is a köznek érdekében hasznos munkálkodásodat. Megírta azt régen névtársad, Dániel próféta az ő könyvének XII. részében, hogy „akik sokakat az igazságra visznek, mint a csillagok örökkön örökké fénylenek". Te pedig Dániel, zárd be e beszédeket és pecsételd be e könyvet végső időkig. ... Megtisztíttatnak, megfejérittetnek, megfris- seltetnek sokan; de a hitetlenek hitetlenül cselekesznek és a hitetlenek semmit nem értenek, de az értelmesek értenek. ... És te Dániel menj el a te határodig. Légy üdvözz ma és a másik huszonötödik év múlva is! Nagy Iván. Horváth Danó Azt mondják, hogy jubiláris nemzet vagyunk, vagyis más szóval szeretünk alkalmat keresni arra, hogy valakit ünnepelhessünk. A mi jó barátainknak azt a jó akaratú mondását én ma egész terjedelmében elfogadom, de azonnal hozzá teszem azt is, hogy sohasem köszöntem meg annyira a sorsnak ezt a kiváló rendelkezését fölöttünk, mint ma, mikor a mi főszerkesztőnknek, Horváth Danónak, a huszonöt éves szerkesztői jubileumát ünnepeljük. Huszonöt esztendő - nagy idő, még a rendes s közönséges életben is! - Huszonöt esztendei működés a sajtó terén - szakadatlanul - nem szül pusztán időbeli fogalmat, hanem egyenesen ethikait, melynek alkotó s fenntartó elemeit a becsület s annak ikertestvére a tisztesség képezi. A sajtónak munkásait nem fürösztik sem tejbe, sem vajba. Az a huszonöt esztendő, melyre szerkesztőnk visszatekinthet, bizonyára sok küzdelmet, keserűséget rejt ölében, de ennek a közélet terén mozgó s arra hivatott embernek, aki egyúttal tetőtől talpig férfi is, ez a küzdelem minden pillanatban olyan volt, melynek viharos hullámcsapásaiból nem a közönséget, hanem a gyönyört érezte meg, - azt a férfias gyönyört, melynek derűjét a jól végzett kötelességérzet varázsolja elpusztíthatlan vonásokkal oda - a tiszta homlokra. 1 Profanum vulgus = a hozzá nem értők, az avatatlanok
