Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)

Dokumentumok

125

Zsély. 27. kép.

Az egy oldalt ritkás erdővel, más oldalt pedig szőlőkkel beültetett hegynyíláshoz kell egészen érnünk, hogy az óriási nyárfáktól elfödött s fehérre meszelt zsindelyes négy apró épület szemünkbe tűnjék. Ennyiből s még egy rozzant félszer-istállóból áll az egész fürdő. Előrészén s baloldalt összesen négy gémes és fakávás kút, az épületek mögött egy tisztás hely, hol a vasárnapi publikum, ha hoz magával zenét, tánczolhat; s e mögött még egy forrás, mely utóbbi forrás ízére és színére egészen elüt a többi forrásoktól; igen kellemes italú, mosakodásra alkalmas, s különösen a fogakat hófehérségűvé lehet tenni vele. íme, ez az egész látképe Zsélynek, s az említett 5 kút képezi e kis fürdő most még teljesen kiaknázatlan, de valódi kincses bányáit.

Igen, mert a források, észlelt hatásuk szerint azon ritka vizek közé sorozhatok, melyek jód és bróm ásványt tartalmazva, görvélykórban, rideg-és csúzbán- talmakban stb. a szenvedő emberiség által kellőképp meg sem becsülhetők.

És mégis, midőn a fennebb érintett zsélyóvári útról a fürdőbe vezető rozzant fa-hídon át bedübörög valamely kocsi, s azon epedő arczczal néhány fürdő-vendég érkezik, a négy házikó egyikéből, amelyet t. i. lakháznak csúfolnak, kíváncsian szalad elő a közönség, hogy megtudja: miféle bátor, erős hitű lelkek azok, kik szintén ide merészkedtek jönni, hol van ugyan nyolcz vendégszoba, de ezek közül kettő az egerek miatt, macska társasága nélkül absolute alhatat- lan, a többi hat pedig abban hasonlít egyik a másikhoz, hogy pár megdőlt üres