Mikszáth kora. Dokumentumok Nógrád megye 1867–1914 közötti történetéhez - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 56. (Balassagyarmat, 2010)
Dokumentumok
121 Mindenek előtt biztosíthatom Tekintetes Uraságodat, hogy a katholikus papok ismerik, igen jól ismerik az anyakönyvi kivonatokra vonatkozó törvényt és egyiknek sem jut soha esze ágába, hogy ezen törvénynek bármikor is ellenszegüljenek. Minden papnövendék arra oktattatik, hogy a rendesen vezetett anyakönyv kivonatait két példányban köteles készíteni és egy példányát az egyházmegyei, a másikat a vármegyei hatósághoz tartozik éven- kint beküldeni. Biztosíthatom Tekintetes Uraságodat, hogy a rozsnyói püspöki levéltárban a kérdéses kivonatok mind megvannak; az 1877-ki kivételével, és pedig minden év külön bekötve. Bátran eléghet a plébániai, valamint a balassa-gyarmati példány is - ha létezik és ezen szerencsétlenség miatt senki rövidséget szenvedni nem fog. Nem is oly együgyű az a papság, mint róla véleményezni méltóztatik, hogy még a „törvénynek indokát sem volna képes felfogni", mert ezt nálunk már minden papnövendék érti. De épp azért, mert nem együgyű és ismeri a törvényt, ismeri kötelességét, de ismeri egyszersmind jogait is; és ha ez utóbbiak védelmére, az illem határai között felszólal, ez által alapos panaszra okot nem szolgáltat. A törvénynek betűje és szelleme sokkal világosabb, hogysem félreértésekhez szolgáltatna alkalmat. Ha tehát a lelkész a törvény értelmében a kivonatokat már egyszer beszolgáltatta és ez iránt magát igazolni képes, ezeknek másod ízbeni beszolgáltatása jogosan senki által nem követelhető. Ha a beszolgáltatott kivonatok a kezelő megyei tisztviselő gondatlansága, hanyagsága, vagy bármije által elvesztek; nem marad egyéb hátra, mint az elveszett kivonatokat az illető tisztviselővel, vagy ennek rovására lemásoltatni, vagy az illető lelkészt eziránt megkeresni, de követelésnek helye nincs. Csak igen sajnálhatom, hogy Tekintetes Alispány Úr magát alattas közegeivel solidaritásba téve, az ellen törekszik magát megvédeni, hogy „Kényúri jogot" nem gyakorol. Bocsásson meg Tekintetes Alispány Úr, de ez egész ügyben igen tisztelt személye egy árva szóval sem érintetik és nógrádi clerusom sokkal nagyobb tisztelettel és bizalommal viseltetik Alispánja irányában, hogy sem őt sérteni akarhatná. Midőn papjaim a körjegyző közvetítése ellen fölszólalnak, úgy hiszem, nem ok nélkül teszik ezt. Mert hogy nem minden körjegyzőre illik a „tisztességes" elnevezés, arra, ha kívántatik, én is szolgálok adatokkal és tagadhatatlan tény, hogy a legújabb időkig, valamint a magas Minisztérium, mely most is ezen utat követi, úgy a közigazgatási közegek az egyházmegyei hatóság útján érintkezzék a lelkészekkel. És - úgy hiszem - ez nem csak a legrövidebb, de egyszersmind legbiztosabb út is. De minek utána a tekintélyek lerontásának korát éljük, ezt, ami történik, hallgatag tűrni kénytelenítettem.
