Szirácsik Éva: A Koháry család Nógrád és Heves vármegyei birtokainak urbáriumai 1716, 1718 - Adatok és források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2007)

A forrásközlésről

A forrásközlésről A Mária Terézia-féle állami szabályozás előtt keletkezett magánföldesúri urbáriumok esetében nem alakult ki speciális forráskiadási szabályzat. Néhány kisebb publikációtól eltekintve az első jelentős vállalkozás Jakó Zsigmondé volt, aki a gyalui vártartomány urbáriumait adta közre 1944-ben megjelent munkájában. Jakó az Erdélyi Tudományos Intézet forráskiadási szabályzatát követte, ezért a forrásközlésnél a legteljesebb betűhűségre törekedett, amivel eltért a Magyar Történelmi Társulat szabályzatától, amely a Századok hasábjain jelent meg 1920-ban.

1 Makkai László 1954-ben jelentette meg I. Rákóczi György birokainak gazdasági iratait, köztük több urbáriumot is. A gazdasági iratokat részben kivonatosan, részben pedig eredeti formájukban jegyezte le, az utóbbi esetben törekedett a betűhűségre, jóllehet a nagybetűk, a központozás tekintetében s némely betű esetében az eredeti szövegtől eltért, miközben a latin szövegeket a humanista helyesírással közölte.

2 Maksay Ferenc 1959-ben megjelentetett XVIXVII. századi urbárium-válogatásában a teljes betűhűség elve érvényesült, de a nagybetűk, a központozás, a szöveg tagolása esetében eltért a forrástól, illetve a rövidítéseket feloldotta, a latin szövegeket klasszikussá írta át.

3 A napjainkban megjelenő urbáriumok szintén eltérő kiadási elvek alapján készülnek.

4 Az előbbi állítás igaz az eddig publikált Nógrád vármegyei urbáriumokra is.

5 1 Jakó, 1944. 438. 2 Makkai, 1954. 5. 3 Maksay, 1959. 7. 4 A teljesség igénye nélkül említhető néhány példa az eltérő kiadási gyakorlatra. Az urbáriumokban lévő építészettörténeti forrásanyag egybegyűjtését célzó sorozatban az urbáriumrészletek kiadása során a latin szövegeket modernizálva, a magyar és német nyelvű szövegeket viszont betűhűen közölték az interpunkció kivételével. (Henszlmann, 1967. VII.) Mikó Sándor az 1597. évi kapuvári urbáriumot teljesen betűhűen adta közre, s a szövegben az eredeti irat oldalszámát jelölte. (Mikó, 1992.127.) Az 1677-es nagypatyi urbáriumot pedig Dominkovits Péter a Századok 1974-es számában megjelent forráskiadási szabályzat alapján jegyezte le. E szabályzat értelmében a forrásközlés során az ejtésbeli hűség visszaadása a cél a mai helyesírási szabályok felhasználásával. (Dominkovits, 1992/1995.15-24.) 5 A megjelent urbáriumok között találjuk a következőket: - Az 1642-ben készült mátraalji Lorántffy-birtokok urbáriumának kivonata. (Makkai, 1954.167-168.) - Ispán Ferenc és Keczer András kincstár számára lefoglalt birtokainak magyar és latin nyelvű urbáriumai 1670-ből; illetve a néhai özvegy Gesztelyi Jánosné Jankó Ilona kincstár számára lefoglalt javainak latin nyelvű urbáriuma. A forrásközlés szempontjait már ismertettük a Maksay-féle forráskiadvány bemutatásakor. (Maksay, 1959.303-309.) - Egy szlovák forráskiadványban jelent meg egy 1596-ban kelt latin nyelvű urbárium, „ Urbár losonciovskych majetkov z panstiev Halic, Secany a Somoskő" címmel. (Marsina21