Szirácsik Éva: A Koháry család Nógrád és Heves vármegyei birtokainak urbáriumai 1716, 1718 - Adatok és források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 48. (Salgótarján, 2007)

A forrásközlésről

A Koháry család urbáriumai eddig még nem jelentek meg nyomtatásban a Balassagyarmatra vonatkozó rész kivételével. Balassagyarmat 1716. évi urbáriu­mát ugyanis Nagy Iván már 1858-ban publikálta „Balassagyarmat története" című művében az Új Magyar Múzeumban. 1 E munka jelentőségét mutatja, hogy a vá­ros történetével foglalkozó művek erre a forrásra támaszkodnak. 2 A Nagy Iván­féle szöveg nagyon hasonlít az általunk közölt urbáriumhoz 3, mégis több eltérés figyelhető meg, amelyből arra következtethetünk, hogy az összeírás egy másik változatáról van szó. Nagy Iván az iratot nem a Koháry család levéltárában találta, hanem Balas­sagyarmat úrbéri periratai között. Az urbáriumnak hivatalosan is elismert iratot Nógrád vármegye részéről Veres Ferenc és Diószeghy József hitelesítette Szügyben, 1773. május 7-én. Balassagyarmat Koháry II. István által betelepített fele a földesúr halála után a Zichy családhoz került. 4 Nagy Iván a periratból ér­tesült arról, hogy a tanúvallomások szerint a város küldöttsége bár 1768-ban gróf Zichy I. Ferencnek bemutatta ezt az urbáriumot, de azt nem kapta vissza. Nagy Iván a forrásközlés során inkább tartalmi kivonat közreadására töreke­dett, kevésbé volt fontos számára a szöveg teljes lejegyzése. Több esetben lényeges tartalmi elemek is hiányoznak, például az állatállományra vonatkozó adatok, oly­kor az életkort sem tüntette fel. Az eredeti táblázatos formát is elhagyta, a tábláza­tok fejlécét pedig rövidítésekkel pótolta a szövegben. Kisebb tartalmi eltérések is megfigyelhetőek a Nagy Iván-féle és az általunk közölt urbárium között, gyakorta a vezetéknevek írása sem azonos. Mindenesetre csak ebből az iratból tudhatjuk meg hogy Koháry II. István divényi uradalomrészét a „zsélyi ispánság járásának" nevez­ték, valamint azt, hogy az összeírást 1716. január 5-én Gömrey János készítette a „gondviselő" Bárány (Baran) János balassagyarmati szabados jelentése alapján. Mindent egybevetve Balassagyarmat általunk közölt és a Nagy Iván-féle ur­báriumváltozat között kisebb-nagyobb tartalmi eltérésesek mutathatók ki, ezt az eltérést a forrásközlésünk során az adott helyen lábjegyzetben jeleztük. Mi­vel a Nagy Iván-féle urbárium nyomtatott és elektronikus verziója is rendelke­zésünkre áll, ezért eltekintünk e forráskiadványban való közlésétől. A kötetünkben szereplő Koháry-birtokok urbáriumai magyarul íródtak, a szövegben azonban latin szavak, mondatrészek, sőt mondatok is találhatóak. A forráskiadási gyakorlatban megegyezés csak a latin nyelvű szöveg humanista átiratában van, ezt igyekeztünk követni a Koháry család gazdasági iratainak la­tin nyelvű szövegrészei esetében is. A magyar nyelvű urbáriumkiadásban azonban nincs egységes szempont. Érvényes szabályozás híján a Koháry-birto­kok magyar nyelvű urbáriumainak közreadása során a modern átirat mellett KuSík, 1959. 547-572.) Ezt az urbáriumot dolgozta fel később Belitzky János. (Belitz­ky, 1980. 297-352.) 1 Nagy, 1858. 235-240., elektronikus változata: NIE, 2004. Nagy Iván: Balassagyarmat története 2 A Nagy Iván-féle másolat egy oldala látható például: Hausel-Tóth-Tyekvicska, 2002. 25. 3 II. 1. Balassagyarmat, mezőváros 4 Szirácsik, 2005/4. 69-70. 22

Next

/
Thumbnails
Contents