Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Rombolás és fenyegetettség – Bizonytalan hónapok (1919. január 1.–március 21.) - Dokumentumok

szétszaladtak. A lövöldözéseknek összesen 17 halottja volt. Szombat délután 3 órától kezdve teljesen csönd volt Salgótarjánban. Katonai járőrök cirkáltak az utcákon, de semmiféle rendzavarás nem volt. Vasárnapon reggel 7 órakor érkezett oda a szövetségünk részéről Peyer Károly és Batta Gyula elvtársak, akik azonnal összehívták az összes munkások bizalmi férfiait a bányakaszinó helyiségébe, s ott megbeszélték a további teendőket. A tanácskozást rövid déli megszakítással estig folytatták. Este közösen megbeszélték a teendőket a katonai parancsnokkal, akinek utasítást adtak a továbbiakra nézve. Elhatározta a bizalmitestület, hogy fölhívásban fordul mindazokhoz, akik a fosztogatásban résztvettek, hogy a rablott holmikat hétfő estig hozzák vissza, ez esetben büntetlenséget biztosítanak mindenkinek. Elhatározták egyúttal, hogy szükségesnek tartják, hogy a katonaság állandóan ottmaradjon, mert híre jött, hogy cseh bandák fosztogatnak és ezek a salgótarjáni események hírére Salgótarján felé vonulnak. Kedden az egyes telepeken voltak gyűlések, ahol az eseményeket tárgyalták és éles szavakkal keltek ki a munkások Kun Béla és társai ellen. Úgy a bányamunkások, mint a vasmunkások bizalmi férfiai a fosztogatás ideje alatt mindent elkövettek, hogy a munkások élelemtárát a fosztogatástól megmentsék. A bányamunkások bizalmi férfiai őrizték a postát és sikerült is nekik azt a fosztogatóktól megmenteni. Kedden reggel az összes aknában megindult a munka s ezzel a szomorú epizód le is zárult. A salgótarjáni eseményekkel igen sokat foglalkozott a közvélemény. A polgári lapok panaszkodtak, hogy a szervezet vezetői nem léptek fel elég erélyesen a polgárság védelmére. A bolsevikiek újságja pedig úgy gondolt a felelősség alól szabadulni, és a saját demagógiájából felidézett dolgot más irányba terelni, hogy ő lépett vádlónak a szervezet vezetőivel szemben. Mindenesetre jellemző, hogy az ő embereik közül a fosztogatás ideje alatt senki sem volt ott, senki sem tartotta szükségesnek megnézni, hogy ez az akció mire vezetett. Egy Jilech nevezetű emberük ott tartózkodott karácsony óta, de midőn a fosztogatás elkezdődött, péntek éjjel megszökött. Megszökése előtt, félvén a következményektől, könyörgött a bizalmi férfiaknak, hogy teremtsenek rendet s ha kell, lőjjenek a tömegre. Ezek után a „Vörös Újság" mégis úgy ír, mintha ott százával lövették volna agyon a szervezet vezetői az embereket. S a legaljasabb módon rágalmazták meg azokat az elvtársakat, akiknek sikerült ott minden erőszakosság nélkül tisztán személyes megjelenésükkel és szavaikkal a kedélyeket megnyugtatni. A szociáldemokrata párt vezetőinek nincs szükségük erőszakos eszközökre és gyilkolásokra. A salgótarjáni elvtársak, mint öntudatos szociáldemokraták tudni fogják a jövőben is kötelességüket. A salgótarjáni pártszervezet foglalkozott ezzel az otromba támadással s az ott lévő elvtársak a legnagyobb felháborodással utasították vissza ezt az aljas támadást. Az egész támadás nem más, mint gyáva védekezés az alól a súlyos vád alól, hogy ezt a rombolást ők idézték elő. A salgótarjáni vas- és fémmunkások és bányamunkások bizalmi férfi testülete egyhangú határozattal foglalt állást ezen rendbontókkal szemben és kijelentette, hogy semmiféle gyűlésen vagy értekezleten őket nem tűrik meg. A salgótarjáni szomorú események tanulságul szolgál66