Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Rombolás és fenyegetettség – Bizonytalan hónapok (1919. január 1.–március 21.) - Dokumentumok

4. A Bányamunkás beszámolója az eseményekről és a következményekről 1919. január 18. A salgótarjáni szomorú eseményekkel már lapunk múlt számában foglalkoztunk, lapzártakor csak annyit tudtunk, hogy ott fosztogatások történtek. Ezek a fosztogatások óriási méreteket öltöttek úgy, hogy ma a városban nincs egy üzlet, sem vendéglő, sem szálloda, ami tekintettel arra, hogy a vonat is csak Salgótarjánig közlekedik, a lakosságra és az utasokra egyaránt káros. Az újévi „kommunista" gyűlésen, amelyen szervezett munkásságon kívül sok csőcselék és leszerelt katona vett részt, demagóg hangon jelentették ki Rudas és Szaton, hogy „nem kell tisztelni a magántulajdont, le kell rombolni a mai társadalmat". A csőcseléknek csak ezek a jótanácsok kellettek, hogy nekirohanjanak az üzleteknek és azokat kifosszák. Csütörtökön már kifosztották a nagy Földeákféle üzletet. A városban rémhírek terjedtek el, ezek hatása alatt a lakosság menekülni kezdett. Úgy a vas-, mint a bányamunkások bizalmi férfiai a súlyos helyzetre való tekintettel pénteken este tanácskozásra jöttek össze, hogy megbeszéljék a további teendőket. A bizalmi férfiak tanácskozása alatt a község alsó végén újból elkezdődött a fosztogatás. A csendőrök már előző napon kijelentették, hogy a fölfegyverzett csőcselékkel nem bírnak, úgy hogy csak a polgárőrség próbálkozott szembeszállni a fosztogatókkal. Az összeütközésnek egy halottja volt, amely után a csőcselék szétszaladt, de nemsokára újra összeverődött, megtámadta a polgárőrséget, amely kénytelen volt a túlerővel szemben visszavonulni. Most már nem volt senki, aki a fosztogatóknak gátat vetett volna. Sorra vették az üzleteket, lakásokat s mindent a szó szoros értelmében kifosztottak. Környékbeli parasztok kocsikkal jöttek be a fosztogatás hírére és azokon hordták el a rablott holmit. A főfosztogatók azonban a cigányok voltak. Kifosztották a községi rumraktárt és vendéglőket, az ott talált italból lerészegedett csőcselékkel már senki nem bírt. Az áradat végigvonult a városon s ami kezükbe került, azt elpusztították. Bútorokat kidobtak az utca sarába, egy emeleti lakásból ledobtak egy zongorát, a pénzszekrényeket feltörték és mindent, ami elvihető volt, azt elvitték, vagy kiszórták a sárba. A főszolgabíró ahelyett, hogy idejekorán karhatalomról gondoskodott volna, elmenekült és szabad prédának hagyta a várost. A fosztogatás péntek estétől egész szombat délután 2 óráig tartott, ekkor jött Hatvanból egy géppuskás osztag 16 ember, két gépfegyverrel. Amikor a fosztogatók a vonat megérkezését látták, tüzelni kezdtek a katonákra, erre ezek fölállítottak egy gépfegyvert a vonaton és abból viszonozták a tüzet. A csőcselék erre elszaladt az állomás épülete elől és a Főutcán gyülekezett és onnan tüzelt a katonákra, mire ezek két gépfegyvert állítottak föl s ezeknek tüze megtisztította az utcát. Egyrésze a csőcseléknek még ezek után fölszaladt a Főutcával szemközt lévő dombra és onnan lőtt a katonaságra, de a gépfegyverek tüzétől hamarosan 65