Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Rombolás és fenyegetettség – Bizonytalan hónapok (1919. január 1.–március 21.)

vember elején, amikor a környéken több helyen is fosztogatások történtek, most is jelentkezett a külső kényszerítő erő megszűnése. Elsősorban „hatalmi vákuum" alakult ki, amikor a Salgótarjáni Nemzeti Tanács felfüggesztette működését, a nagy-munkástanács pedig még nem kezdte el. Úgy tűnik a nagy-munkástanácsnak olyan szerepet szántak helyben, mint a Budapesti Munkástanácsnak, azaz az üzemek küldötteiből álló hatalmi szerv lett volna, mely a szakszervezeti munkásságra támaszkodik. De a község legszervezettebb ereje, az SZDP a belső harcokkal volt elfoglalva, a szervezett munkásság mozgósítását nem tudta megoldani ebben az átmeneti időszakban a zavarkeltők elszigetelésére és leszerelésére. Összecsúszott ezzel a polgárőrség újjászervezésének folyamata, melynek következtében hatékony karhatalmi erő nem állt rendelkezésre a fosztogatások csírájában történő elfojtására. Elrettentő erővel bíró fegyvere sem volt a rendfenntartóknak, mivel december 10-én a nemzetőrség a 25. gyalogezred pótzászlóaljának visszajuttatta a Salgótarjánban lévő 4 géppuskát. December 30-án a Salgótarjáni Nemzeti Tanács a kormánybiztosnak a következő táviratot küldte: „Értesültünk arról, hogy a losonczi katonaság a cseh megszállás folytán Salgótarjánba jön. A széntermelés zavartalansága s a közrend érdekében kérjük közbenjárni, hogy Salgótarjánba ne jöjjön katonaság."

9 A zavargások kezdetekor a csendőrség nem mert fellépni, a határrendőrség nem tartotta magát illetékesnek. Nem véletlen, hogy a szervezett telepi, illetve gyári őrséggel rendelkező bányatelepre és Acélgyár környékére nem terjedt át a zavargás. Tévhitek: Két dolgot kell megemlíteni. Az egyik az 1980-as évek közepéig végigkíséri a korszakról szóló legalaposabb feldolgozásokat is. E szerint január 3án Salgótarjánban a bányászok eltávolították az igazgatóságot és szocializálták a bányákat. A visszaemlékezők közül sokan, akik nem voltak részesei az eseményeknek, hasonló szellemben írnak. Lényegében az események két különálló szála gabalyodik össze a megállapítás első felében. Egyik a nagy-munkástanács megalakulása, másik pedig a zavargások ténye. E kettő a Népszava cikke nyomán kapott új hangsúlyt, miközben minden más forrás arról tanúskodik, hogy a vezetők eltávolítása meg sem fogalmazódott, az események a spontán rombolás szintjét nem lépték túl. Az üzemek vezetői ugyanazok voltak 1918 októbere előtt is, 1919 januárjában is, akik később, március 21. után termelési biztosok lettek. Az SKB Rt. igazgatósági ülésén, január 10-én megállapították: „... az igazgatóság azt remélte, hogy eltekintve a kedélyek országos hullámzásától és az el nem kerülhető rövidebb zökkenésektől, a salgótarjáni bányatelepen nagyobb zavargások nem fognak történni és remélte ezt annál is inkább, mert az a szakszervezet, melyhez a munkások tartoznak, elismerőleg méltányolta a társulat törekvéseit és a maga részéről is a rend és a munka fenntartásán fáradozik.. ."

w November 18án, visszatekintve az eseményekre, jegyzőkönyvben rögzítik: „Lelkiismeretlen izgatók felhasználták ezt az időt arra, hogy a Salgótarján körüli falvak lakosait a község elleni rablásra és fosztogatásra bírják. Salgótarján napokig martalócok prédája volt. Minden pillanat azzal fenyegetett, hogy élelmi és anyagraktárain54