Salgótarjáni események 1918-1919 - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 53. (Salgótarján, 2007)

Megszállás alatt – Visszaáll a régi rend (1919. augusztus 1.–november) - Dokumentumok

5. Bozó György visszaemlékezése a cseh megszállásra (Hatvanban a román parancsnokságon járt küldöttség visszatérte után) „... egy megbeszélést tartottunk, amelyen kb. húszan vettünk részt, valamennyien vezetők, akiknek félnünk kellett a románoktól... Ekkor két megoldás vetődött fel. Az egyik: hogy valamennyien átszökünk a csehekhez, vagy, ha erre módunk lesz, a cseh csapatokat hívjuk Salgótarjánba. Ez utóbbi valamennyiünknek jobban tetszett. Ezen a megbeszélésen részt vett idősb. Oczel János, Hack Gyula, Ilek Antal, Priska Dezső, Juhász a bányától és többen mások... újból megválasztottuk a küldöttséget, akik a cseh parancsnoksághoz Losoncra hivatottak Salgótarján összdolgozói nevében átmenni... A tolmácsunk ez alkalommal llek bácsi volt, aki jobban beszélt csehül, mint magyarul. Hatan vagy heten lehettünk összesen küldöttek... Losoncon megkerestük a cseh városparancsnokot, ahol előbb egy segédtiszt fogadott bennünket. Majd amikor elmondtuk megbízatásunkat és jövetelünk célját, csak akkor kísértek át a szembenlévő vendéglőhelyiségbe a tábornokhoz /akit Mahanek, Hahanek vagy Kahaneknek hívtak, sokáig emlegettük őt/ (helyesen: Hanák tábornok), a rögtönzött főhadiszállásra. /Később Fekete Sas vendéglőnek nevezték ezt a vendéglőt, ahol fogadott bennünket/ A cseh tábornok szívélyesen fogadott minket, mindnyájunkkal kezet fogott, étellel és itallal kínált. Ilek bácsi, amikor elmondta mondókáját cseh nyelven, a cseh tábornok magyarul válaszolt rá. Megdicsérte llek bácsit a cseh nyelvtudásáért, de mint mondta, kicsit már kiment a gyakorlatból. Ezért inkább azt ajánlotta, hogy magyarul folytassák a megbeszélést. Elmondtuk a /kegyelmes úrnak', hogy már jártunk Hatvanban a román parancsnokságnál, s milyen választ kaptunk. Azt sem hallgattuk el, hogy a román tábornok azt helyezte kilátásba, hogy 24 óra múlva megszállja Salgótarjánt... A tábornok figyelmesen végighallgatta Ilek bácsit /aki törve beszélte a magyar nyelvet/, s megértően azt felelte: ,Salgótarján mint bánya- és iparváros igen fontos centrum, értékes hely, kár volna a barbár románoknak átengedni... De mindez kizárólag önökön múlik... Ha önöknek az a kifejezett kérése és kívánsága, hogy mi szálljuk meg Salgótarjánt, akkor mi annak eleget is teszünk.' De újból hangsúlyozta, hogy csakis a mi hívásunkra szállhatják meg Salgótarjánt. Nagyon szívélyesen elbeszélgetett velünk, ülve, közben étellel és itallal, szalámival, meg ostyepkával is kínálgatták küldöttségünk tagjait... Mi közben attól rettegtünk, hogy ha a román tábornok beváltja az ígéretét, nem fogunk-e elkésni?... Ez irányú aggályomat el is mondtam a tábornoknak, aki megnyugtatott és kiment rövidebb időre /gondoltam talán telefonálni valahová/. A hattagú küldöttség úgy kívánta Tarján összlakóinak nevében, hogy a cseh csapatok szállják meg Salgótarjánt, és ezt egyhangúlag jegyzőkönyvileg is kértük a tábornoktól.... Másnap délelőtt kb. 11 órakor a cseh zászlóalj /kb. aug. 4-én vagy 5-én/ (helyesen: 10-én) meg is érkezett Salgótarjánba Snejderek cseh alezredes (helyesen: ezredes) parancsnoksága alatt. Fogadásukról a Főtéren gondoskodtunk. Hogy polgári látszata is legyen a dolognak, s ne csak a kommün alatt vezető szerepet betöltők akaratát lássák ebben, az Acélgyár igazgatóját, Liptay B. Jenőt /aki korábban termelési biztos is volt/kértük fel a cseh zászlóalj üdvözlésére, aki angol nyelven mondta el fogadóbeszédét, hangsúlyozva a cseh zászlóalj történelmi küldetését, amit tolmács fordított cseh nyelvre. 187