Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források morfológiai jelenségei - A határozóragok - Az elatívuszi, a delatívuszi és az ablatívuszi ragok forrásbeli alakjainak vizsgálata

(Korompay 1992b: 371). A nógrádi iratanyagban megjelenő inkongruens alakokról mindezek figyelembevételével azt feltételezhetjük, hogy azok az egykori nyelvállapot őrzői. A határozóragokkal együtt vizsgálom a személyes névmások ragozott formáit is, hisz alakjuk tükrözi azok zártsági fokát, illetve magánhangzójuk hosszúságát (pl. rúlla, tűle, tülök, róla stb.) Már az ómagyar nyelvjárások korában kialakultak bizonyos nyelvjárási megoszlású alaki jellegzetességek. Sokáig küzdöttek egymással az ó-, ő-s és az ú-, ú'-s formák. Papp László felhívja a figyelmet arra, hogy a történetileg eredetibb ferde rendszer (egy felső, két középső nyelvállású rag) a XVI. század végére nyelvjárásainkban megbomlott. Ahol az -ú, -ű hangzós alakok váltak uralkodóvá, ott a -ról, -ről előbb engedett a -túl, -tűi hatásának, mint a -bői, -bői. Ahol a középső nyelvállású párok győztek, ott a -túl, -tűi még kitartott, de személyragos határozóként hamarabb engedett a másik két pár hangszínbeli hatásának, mint ragként (Papp 1956). Vizsgálatom módszere szerint számszerű kimutatást végeztem az iratokban lévő egyes alakváltozatokról, egyenként - összesen 712 ragot - megvizsgálva a zártsági fokukat és a hosszúságukat. A statisztikai kimutatás eredményét - típusok szerint - az alábbi táblázat mutatja: Határozóragok alakváltozatai Számuk Százalék (%) -bul, -tul, -rul 228 32 -búi, -túl, -rúl 144 20 -bül, -tül, -rül 109 15 -bűi, -tűi, -rűl 126 18 -bol, -tol, -rol 28 4 -ból, -tói, -ról 22 3 -böl, -töl, -röl 15 2 -bői, -tői, -ről 40 6 Összesen 712 100 A ragváltozatok százalékos arányát jól mutatja az alábbi grafikon. A korpuszban legnagyobb arányban a rövid zárt hangzójú {-bul, -f?w/-típusú) alakok vannak jelen, s legkevesebb számban találkozunk a rövid középzárt {-bol, -Í7ó7-típusú) ragokkal, melyek esetében nem dönthető el biztosan, hogy csupán helyesírási változatok vagy a hosszú vokálist tartalmazó alakoktól külön érvényes grammatikai formák. A történeti vizsgálat során figyelemmel kell lennünk a fentebb említett helyesírásbeli következetlenségre, amely legnyilvánvalóbban a magánhangzók és a mássalhangzók rövidségének, illetve hosszúságának jelölésében mutatkozik. Sokszor egy nyelvemléken be91