Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)
A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A mássalhangzórendszer jellemzői - A palatális és a depalatális hangviszony - A j ~ gy, g ~ gy, d ~ gy hangviszony
ban alakban. Komáromi Csipkés György grammatikájában a szóvég palatális alakú (ny), a toldalékok előtti csonkatőben azonban n mutatkozik. Iratanyagomban is jelentkezik effajta kettősség: egy nyelvemlékben szerepel az Aszony alakváltozat mellett az Aszonhoz, Aszonnak forma, ugyanígy az Adományát és az Adomannak alak, a Töruényi és a teörvuént forma. A szóvégi nyék megmaradnak az alábbi szóalakokban: Oroszlani, Vice Ispanj, Fő Ispany, Mar tony, Istványnak. Tő végén, mássalhangzó előtt, a toldalék előtti csonkatőben n mutatkozik az alábbi példákban: Kapitannak, boszorkansag, hant 'hányott <határ>', ortvánnak, Sövent, Szegenettem, magános. Egyes szóalakok olvasatában az n-ny hangviszony értékelése bizonytalan, ugyanis nehezítő tényezőként jelentkezik a korban még kialakulatlan helyesírás. Itt ismét utalnom kell a fentebb már említett következetlen hangjelölési problémára. Az n+i hangkapcsolatot nyi-ként, illetőleg m'-ként is olvashatjuk az alábbi szóalakokban: Zéczéni, Pilini, divini (-i képzős településnevek), az mennire, elannira, nilván, lövésnire, lepesnit. Ez esetben nehéz következtetni a beszélt nyelvre, nagy valószínűséggel azonban ezek palatális ejtésű alakok lehettek. A bizonytalan olvasatú alakok mellett tőbelseji depalatalizációt találunk az alábbi példákban: fenegette (ez a szóalak ugyanabban az iratban, különböző szuffixumokkal, többször is megjelenik: megh fenegetvén, megh nem jenegetek volna), sinlődet, Tődiben 'tőgyében', Kenszeretettünk. Az E. Abaffy Erzsébet feldolgozta soproni anyagban, a nyugati nyelvterületen is megjelennek az n-ny hangviszonyra vonatkozó, fent említett jelenségek, a tőbelseji és szóeleji ny'-ezésre azonban ott nincs példa (E. Abaffy 1965). A „palóc palatalizáció" szó elején jelentkező jellegzetes adatai a forrásokból: öszve nyőtt (Zelené), be volt nyőve (Divény), szó végén: Ményló, ugyanott: meny ló 'mén' (Patak). A főnévi igenév képzője -nyi alakú ma is ezen a területen, a XVII. századi nógrádi iratanyag egy adatában tűnik föl ez a forma (olvasatában a helyesírás segít): meg betsulnyi (Patak). A dunántúli nyelvjárásterületekre jellemző -nya főnévi igenévképző is felfedezhető egyik forrásomban: 1692: innya (Patak). A J~gy,g~gyr d ~gy hangviszony A helyesírás következetlensége miatt nem vettem fel adattáramba a gondgya, áldgya-típusú alakokat, hisz ezek - a hangtani helyzet szükségszerű következményeként, az összeolvadás törvénye miatt - palatalizálódnak az ejtésben. A j ~ gy hangviszonynak egyes szóalakokban a gy javára történő elmozdulása minden bizonnyal palóc vonás. Egy ige különböző szuffixumokkal ellátott alakváltozataiban, szóeleji helyzetben találunk ilyenféle 80
