Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A mássalhangzórendszer jellemzői - A palatális és a depalatális hangviszony - Palatális és depalatális hangviszony a birtokos személyjelekben

hangváltozásra adatokat: gyüttünk, gyüvén, győvén, gyün, felgjőuő, gyön, gyűlünk, güjön (ez utóbbi valószínűsített ejtése: 'gyüjjön'). Ezek az alakok sem sokszor, de néhány - keletkezési helyük szerint ebecki, kékkőaljai, dobrocsi, vámosialvai, alsósztregovai - nyelvemlékben következetesen jelentkeznek. A g palatalizációjára egyetlen adatot találtam a Kiskürtösön 1688-ban keletkezett levélben, amelyet Princzfalussi János írt saját kezűleg a viceispánhoz: Gyenerális Uram. A vadnak, hadnak-típusú depalatális igealakokkal gyakran találkozunk a nógrádi nyelvemlékekben. A depalatalizáció megindulásának oka többnyire a palatális mássalhangzóra következő nem palatális mássalhangzó hatásában keresendő (Benkő 1957, Török 1964). Benkő Loránd is a fenti példákat idézi ennek a jelenségnek a bemutatására (Benkő 1957), Révay Valéria tanulmányában is ez a két példa szerepel (Révay 1999), E. Abaffy Erzsébet XVI. századi soproni missziliseiben is találunk ide vonatkozó adatot (E. Abaffy 1965). A kor grammatikaírói közül többen szinkrónvariánsként tüntetik fel a gy-t d-vel váltakoztató tő típusokat. Ez a jelenség tehát általános tendenciaként jelentkezik a tanult deákok lejegyzési gyakorlatában, mintegy a deáki szociolektus jellemzőjeként. Ezt a megállapítást bizonyítja tanulmányában Papp László, megjegyezve, hogy a hadni, vadni depalatális formák nem idegenek a deákoktól (Papp 1961). Az adattáramban összegyűjtött effajta igealakok keletkezési hely, idő és műfaj szerint a következők: 1642: hadiak (Divény, határvita); 1653: vadnak (Szécsény, közgyűlési jegyzőkönyv); 1654: vadnak (Kékkő, misszilis); 1672: vadnak (Dobrocs-Vámosfalva, határvita); 1680: vadnak (Keszi, határvita); 1681: vadnak (Halászi, per); 1682: hadta (Kiszellő, per); 1692: hadta (Losonc, boszorkányper); 1694: vadnak (Kazár, határvita). Ezeket az igealakokat minden bizonnyal tanult, a kor normáját ismerő deákok jegyezhették le. Két olyan szóalakot találtam a mintegy 270 oldalnyi korpuszban, amely példája a gy ~ j hangviszony depalatális megnyilvánulásának: 1659: Lakat jártó (Szécsény, misszilis), 1692: Koteljartok (Gyarmat, számadás). Ez utóbbi iratban a deák ugyanezt a szóalakot más hangtani helyzetben gy-vel jegyezte le: Szigyartok. Palatális és depalatális hangviszony a birtokos személyjelekben A birtokos személyjeleket tárgyaló fejezetben vázolom fel az iratokból rekonstruálható korabeli paradigmarendszert, ezen az alfejezeten belül csu81