Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A mássalhangzórendszer jellemzői - A palatális és a depalatális hangviszony - Az n ~ ny hangviszony

maradt meg. A palóc jellegű palatalizációt a palatális magánhangzók mássalhangzóra gyakorolt hatása hozta létre, majd terjedt a veláris magánhangzók előtti mássalhangzókra (Benkő 1953). Geleji Katona István grammatikájában gyakran bizonyos helyzetekben / helyén ly, Ily jelentkezik. A palóc Pereszlényi Pál nyelvtanában valamivel több a szóbelseji palatalizáció, mint a többi korabeli grammatikában, gyakran feltűnik a. felly ül, belly ül alak. Az /y-es, ZZy-es változat azért sem meglepő, mert - a nyelvjárástörténeti munkák tanulsága szerint - a XVII. században terjed a palatális Z-ezés a keleti nyelvjárásokban. Vizsgált forrásaimban viszonylag sok ly-ező alakot találhatunk (az adatok után zárójelben utalok a lejegyzés helyére): holy (Keszi), Télyi (Gács), felyul/fellyül/felliül (Szécsény, Nagy halom), ház heliet, Czibulya (személynév, Dobrocs-Vámosfalva). Biztos palatális ejtésre utalnak az ZZy-el lejegyzett alakok: Ipolly (Fülek), Mullyad (Fülek), Szemellyemben/Személlye (Fülek, Losonc), Várallya (Losonc), fullyossab (Losonc), Gacs allyan (Gácsalja), Illy (Fülek), illjen/ülien/illyen (Keszi, Szécsény, Nagyzellő, Fülek), fellyeb/fellieb/feőllyeb (Nagyzellő, Gács, Fülek, Szécsény, Losonc), fellyül/feőllyűl (Szécsény, Gács), Sullya (Losonc), vallya (Kazár), melly (Fülek), mellyet (Szécsény), Mellinek (Nógrád), valamelly (Fülek), mellyike (Keszi), hellyére (Nagyzellő), kelljen (Divény), allyaig (Dobrocs-Vámosfalva), fiistöllye (Losonc), mellyékérül (Lónyabánya), utollyára (Patak), némellyek (Szécsény), olliak (Szécsény), kinállya (Losonc). Az adatok bizonyítják, hogy palóc területen még a deákok által lejegyzett közgyűlési jegyzőkönyvekben és egyéb hivatalos iratokban is általános a palatális V használata. Egy-egy iraton belül ugyanabban a szóban az l és az ly egyaránt megjelenik, pl. hel-hely, féllűl-főllyűl. Láthatjuk, hogy bizonyos esetekben a hangjelölés elkülöníti a palatális és az apalatális alakokat, az Zy-es írásmód biztosan utal a palatális ejtésre, ezért a fentebb említett óvatosságra ez esetben nincs szükség, itt az írott szövegből következtetni tudunk a korabeli beszélt nyelvre. Azn~ny hangviszony E kornak a keleti nyelvjárásaiban az n ~ ny hangviszonyra az jellemző, hogy számos tőbelseji n> ny palatalizáció mellett a tővég fejlődése nominativusi n-t eredményezett. Forrásaimban is találunk példát abszolút tővégi helyzetben a depalatalizációra: asszon, legén, ortván, nilván stb. Néhány iratban a palatális és a depalatális alak egyaránt megjelenik [ortván-ortvány, asszon-asszony, adomán-adomány). A palóc Pereszlényi Pál jobbára a palatális formát választja, nála szinte mindig megmarad a szóvégi ny. Megemlíti, hogy néha a kényelmesebb ejtés végett az y-t elhagyják, például a Tartomán79