Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források hangtani képe - A magánhangzórendszer jellemzői - Az o (ó) ~ u (ú) hangviszony - Nyílt o (ó)-zás

Zárt ü (#)-zés A mai köznyelvi ö (ő)-vel szembeni ü (w)-zés néhány szóban következetesen jelentkezik XVII. századi korpuszomban: a jön ige alakjai általában zárt magánhangzójúak, a -bői, -tol, -ről határozórag túlnyomóan zártabb (1. ennek bővebb kifejtését a határozóragoknál), a felől névutó sok esetben M-s változatú. Korpuszom zárt ü (M)-ZŐ adatai: 1616: felül 'felől' (Fülek, örökbeadási nyilatkozat); 1639: elüt (Patak, testamentum); 1642: jütem, jütünk (Divény, határvita); 1648: iűvedelmit (Szécsény, kölcsönnyilatkozat); 1654: felül (Losonc, közgyűlési jegyzőkönyv); 1670: ejüvő (Kékkő-Kékkőalja); 1670: Jüvendöben, ide jűt (Fülek, közgyűlési jegyzőkönyv); 1672: gyün, de ugyanott: gyöttünk (Dobrocs-Vámosfalva, határvita); 1678: jűttűnk (Alsósztregova, jegyzőkönyv); 1683: dicsűségefien (Losonc, közgyűlési jegyzőkönyv); 1685: felül, ezelűtt, eljűvetel, be jűven, féllűl, Szűrnyen (Gács, közgyűlési jegyzőkönyv); 1691: jüvedelmi (Szécsény, kölcsönlevél); 1692: gyűtűnk (Alsósztregova, határjárás); 1692: felule, tuleis, el juven, visza juvén, ide juvén, fűzvén 'főzvén', fűztek 'főztek' (Horpács, boszorkányper); 1692: juven (Felsősztergár, per); 1694: midűn, visza jütében ((Lőrinci, jobbágypanasz); 1698: jüttünk, jüvendöbenis (Gergelyfalva, határjárás). A forrásokban az alábbi helyzetekben jelentkezik a zárt ü (w)-zés: - szótőben: jüttem, jüttünk, jütünk, jűttűnk, ide jűt, jűven, (be) juven, visza juven, ide juvén, be jűven, jütében, jüvendőben, ejüvő, eljűvetel; gyün, gyűtűnk; füzven 'főzvén', fűztek 'főztek', dicsűségefien, Szűrnyen - névutóban: elüt - ragozott személyes névmásban, határozószóban: tule, felül, felül, felule, féllűl 'felől', ezelűtt - szuffixumban: -bül, -bűi, -tül, -tűi, -rül, -rűl (1. bővebben a határozóragokkal foglalkozó fejezetben). Az o (ó) ~ u (ú) hangviszony Nyílt o (ó)-zás A nyílt és a zárt hangviszony jelenségei közül a nyílt o (ó)-zás a legtágabb körű a palóc nyelvjárásban: szótőben, az -ú melléknévképzőben és a tővégi ú helyén jelentkezik. Ezekre az esetekre forrásaimban nem találtam 67