Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források hangtani képe - A magánhangzórendszer jellemzői - Az o (ó) ~ u (ú) hangviszony - Nyílt o (ó)-zás

adatot. Az eddigi kutatások szerint a birtokos személyjelek és az igei személyrag nyíltabb hangzójú változatai a korabeli regionális norma részei. Ezt bizonyítják adataimnak a hivatalos jellegű szövegekben: jogi iratokban, perekben, közgyűlési jegyzőkönyvekben való megjelenése. Papp László hangsúlyozza, hogy a deákok írta szövegekben a latin jövevényszavak -um végződése általában -om formájú (Papp 1961). Komáromi Csipkés György nyelvtanában lényegében nincs eltérés a maitól ebben az esetben, a határozóragok közül is a -tó/, -tői típust részesíti előnyben (1. ezt bővebben a határozóragokat feldolgozó fejezetben). Nyílt o (ó)-zó adatok a korpuszból: 1633-34: magokénak (Parlagos, határvita); 1639: Testamentom (Patak, testamentum); 1652: magokat, marhajok[na]k (Nagyzellő, közgyűlési jegyzőkönyv); 1653: recognitiojokra (Szécsény, közgyűlési jegyzőkönyv); 1654: magok (Szurdokpüspöki, jobbágypanasz); 1656: magok, miattok, rajtok (Szurdokpüspöki, jobbágypanasz); 1657: áltatok (Szurdokpüspöki, jobbágypanasz); 1659: magok, magokat, miattok (Szurdokpüspöki, jobbágypanasz); 1660: rajtok (Nagyhalom, határvita); 1670: magok, marhajók (Fülek, közgyűlési jegyzőkönyv); 1671: Pusztájok[na]k, Pusztájokot, magok[na]k (Fülek, közgyűlési jegyzőkönyv); 1672: magok birodalmok, voltónk (Dobrocs-Vámosfalva, határvita); 1673: rajok (Ebeck, per); 1673: rajtok (Lónyabánya, határvita); 1677: Ambros (Kiszellő, határvita); 1679: magok, hazoktul (Nagyzellő, kezeslevél); 1680: Tisztartóságokb[an], aroltatott, hozzajok (Kékkő, per); 1681: magok (Kiszellő, per); 1681: Instantiajokra (Halászi, per); 1685: marhaj okát, magok (Gács, közgyűlési jegyzőkönyv); 1688: Attyok, reájok, magokhoz, magokat, Húgoknak, Javokból (Losonc, közgyűlési jegyzőkönyv); 1691: birodalmukban (Szécsény, kölcsönlevél); 1692: alattok (Alsósztregova, határjárás); 1692: utannok (Nőtincs, határvita); 1692: Jámborol (Losonc, boszorkányper); 1692: Gratiajok (Kisoroszi, jobbágylevél); 1697: magok, rajtok (Losonc, nyugta). A jelenség az alábbi típusokban és példákban mutatkozik iratanyagomban: Szótőben: aroltatott, Ambros. Latin eredetű szó végződésében: Testamentom. Ragozott névmásokban, határozószókban: magok, rajtok, rajok/reájok, alattok, hozzajok, utannok, miattok, áltatok. Szuffixumban: többes szám harmadik személyű birtokos személyjelben: birodalmukban, Tiszttartóságok, Gratiajok, hazoktul, Instantiajokra, marhajok, Pusztájok, Attyok, Húgok, Javokból stb. (1. még a birtokos személyjelekről szóló fejezetet) többes szám első személyű általános igei személyragban: voltónk -ul rag nyíltabb változatában: Jámborol. 68