Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források hangtani képe - A magánhangzórendszer jellemzői - Az ö (ő) ~ ü (ű) hangviszony - Morfofonetikai megjegyzések az -ő ~ -ű képzőről

Az ü ~ e hangmegfelelésnek csupán néhány esetét vizsgálhatjuk a XVII. századi iratanyagban. Az őkegyelmek többes szám harmadik személyű birtokos személyjeles lexéma sokszor előfordul a mintegy 270 oldalnyi korpuszban, s minden esetben illabiális formában. A birtokos személyjel korabeli regionális normához igazodó, egyben az iratanyagban is meglévő alakja -ük helyett -ek, -jük helyett -jek (kezek, földgjek, belőlek, vélek). A birtokos személyjelnek a nógrádi iratanyagból megrajzolható paradigmáját a morfológiai jelenségek egyik alfejezetében tárgyalom. Az ö (ő) ~ ü (ű) hangviszony Morfofonetikai megjegyzések az -ő ~ -ű képzőről A XVI-XVII. századi északkeleti területen kelt iratok nagy részében jellemző vonás a tővégi o-zés (1. Papp 1956, Révay 1999). XVII. századi irataim sok adattal szolgálnak erre a még ma is tetten érhető palóc nyelvi jelenségre. A jelenség az -ű denominális nomenképzővel ellátott lexémákban vizsgálható, amely leggyakrabban a nevű, nemű szavakban, illetve az ezekkel alkotott összetételekben (úm. minemö/minemő, valaminemeö, mindennemö stb.) jelentkezik. Az egységes nyelvváltozathoz közelítő -ű és a nyelvjárásias -ő képzőváltozat megoszlási arányát az iratok keletkezési helye, ideje, valamint műfaja szerint vizsgáltam. Jellemző a kor kialakulatlan nyelvi viszonyaira, hogy egy nyelvemléken belül akár mindkét változat: a zártabb és a nyíltabb hangzójú forma is előfordul. Az ű : ő aránya, a zártabb és a nyíltabb változatok használata - a fenti módszerrel vizsgálva - jól kirajzolható tendenciát mutat. Ez a tendenciaszerű megoszlás nem elsősorban a műfaj, hanem az iratok keletkezési helye, de leginkább a keletkezés ideje szerinti vizsgálati eredményben mutatkozik meg. Adataim a XVII. századi korpuszból: 1638: minémő (Szécsény, kölcsönnyilatkozat); 1642: nevő (Divény, határvita); 1648: névő (Szécsény, kölcsönnyilatkozat); 1652: newö (Losonc, közgyűlési jegyzőkönyv); 1653: minemő (Szécsény, záloglevél); 1653: neveö, newö, nevó, neuű, néminemű, semminemű (Szécsény, közgyűlési jegyzőkönyv); 1654: minemő (Kékkő, misszilis); 1654: mindennemeő, neweő (Szécsény, közgyűlési jegyzőkönyv); 1654: neveö (Losonc, közgyűlési jegyzőkönyv); 1659: mindennemö (Szécsény, örökbeadási nyilatkozat); 1661: akarminemeő (Fülek, per); 1670: névő, nevezető, mindennemű, mindennemű, Semminemű, minemű, néminemű (Fülek, közgyűlési jegyzőkönyv); 1671: nevű, semminemű (Fülek, közgyűlési jegyzőkönyv); 1672: nevő, névő (Nagyzellő, határvita); 1672: nevő (Dobrocs-Vámosfalva); 1673: névő 62