Gréczi-Zsoldos Enikő: Nógrád vármegye nyelve a XVII. században - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 52. (Salgótarján, 2007)

A XVII. SZÁZADI NÓGRÁD MEGYE NYELVE - A források hangtani képe - A magánhangzórendszer jellemzői - A labiális és az illabiális hangviszony - A tőszavakban jelentkező ö-zés

gyenge ö-zése minden valószínűség szerint anyanyelvjárásának öröksége. A palóc anyanyelvjárású Pereszlényi Pál vagylagosan tünteti föl a lett ~ lőtt igealakokat. Rendszeres és következetes ö-zés ugyan nem jellemzi nyelvét, de néhány labiális alakot találunk nyelvtanában. Külön megvizsgáltam azokat a nyelvemlékeket, amelyekben a tött, vött, lőtt, a korban az északi-északkeleti deáki írásművekben normatívnak tekinthető igealakok szerepelnek. Az alábbi felsorolást végigkövetve láthatjuk, hogy ezek az iratok a megye mely területén és a század melyik évében keletkeztek, valamint milyen műfajúak: 1642. Divény - határvita: vött 1653. Szécsény - közgyűlési jegyzőkönyv: lött/lönni 1680. Keszi - határvita: vöt 1683. Losonc - közgyűlési jegyzőkönyv: vött 1685. Gács - közgyűlési jegyzőkönyv: Föl Tőtt 1688. Kiskürtös - közgyűlési jegyzőkönyv: vőttem 1691. Szécsény - kölcsönlevél: lót. Az iratok műfaját végignézve látjuk, hogy valamennyi irat hivatalos, jogi természetű, így ezek lejegyzői nagy valószínűséggel tanult, a nyelvi normához igazodó deákok, jegyzők. E. Abaffy Erzsébetnek a XVI. századi soproni misszilisek vizsgálatakor tett megjegyzése igazolja ezt a feltevésemet: „Ahol a tött felbukkan, ott mindig gyanú van arra, hogy a scriptor nem a nyelvjárásban ír." (E. Abaffy 1965:173) Az iratok keletkezési időpontjából látszik, hogy még a század végén is erősen él ezen múlt idejű igealakok normatív ö-zése. Kontroliforrásom, a Révay Valéria által bemutatott, szintén a XVII. század végéről származó végrendelet is hasonló igealakokat tartalmaz (Révay 1999). E. Abaffy Erzsébet a szinkrónvariánsokban megjelenő ö-zést is vizsgálja soproni nyelvemlékeiben (E. Abaffy 1965). A nyugati terület nyelve bizonyos hangtani helyzetekben enyhén ó'-ző, a labiális alakváltozat gyakran jelenik meg a korábbi századok íródeákjainak, levélíróinak a szövegeiben. A nógrádi iratanyagban a szinkrónvariánsok labialitásában, illetve illabialitásában az ingadozás a jellemző. Csakúgy, mint Geleji Katona István nyelvtanában, amelyben bizonyos szavak ö-ző, illetve e (e)-ző változata is helyt kap (pl. felhő ~ fölyhő, pör ~ peres), ugyanígy a kor írott normájára jellemző tött, vött, lőtt mellett megjelenik az illabiális változat. Vizsgált korpuszomban is van egy adat az e-ző alakváltozatra (tett), egy Füleken keltezett közgyűlési jegyzőkönyvben tűnik föl. Végh József a XVII. századi Őrségben keletkezett leveleket vizsgálva szintén vegyes nyelvi állapotot talál (Végh 1956): ugyanúgy, ahogy nógrádi nyelvemlékeinkben, úgy az őrségiekben akár még egy levélen belül is megtalálható ugyanannak a szóalaknak az ö-ző, illetve az e 55